Leírás:
Abd-ru-shin e könyvében a Tízparancsolat és a Miatyánk mély, szellemi értékeire mutat rá a Teremtésről szóló tudást felhasználva, és ezzel a régi kinyilatkoztatásokat újra élővé teszi.
Abd-ru-shin magyarázatait az élő tudás teljességéből meríti. Az ilyen forrásból kapott segítség kíméletlenül rámutat mindarra, ami a szellemet megfosztja szabadságától, de egyben lámpást is ad a felfelé törekvő kezébe, hogy felismerhesse a szellemi kibontakozásához vezető utat.
Részletek a Tízparancsolata és a Miatyánk c. könyvből:
„Ki veszi a fáradságot hogy egy parancsolatot átérezzen?”
„...A parancsolat azonban kimondhatatlan lelki tusákat váltott ki. ... Vajon tisztelheti-e egy gyermek szüleit, amikor azt hallja, hogy csúnyán sértegeti egyik a másikat, megcsalják, sőt verik egymást? Oly sok házassági jelenet tette e parancsolatot a gyermekek számára gyakran szenvedéssé, betartását pedig lehetetlenné.”
„De vajon elgondolkodtál-e már valaha is azon, hogy létezik elölés is, s hogy elölni ugyanazt jelenti, mint megölni?”
„Már önmagában az, hogy van még egy parancsolat, amely úgy szól, hogy „Ne kívánd felebarátod feleségét!’’, mutatja, hogy a hatodik parancsolat mennyire nem arról szól, mint amit a földi törvény rendel el róla.”
„Házasság tehát csupán ott létezik, ahol a harmónia és a béke magától értetődő dologként uralkodik. Ahol az egyik fél mindig csak a másiknak próbál élni és örömöt szerezni. Közben az egyoldalúság és az annyira könnyen tévútra vezető, gyilkos unalom egyszer s mindenkorra eleve teljesen ki van zárva, miként a szórakozás utáni vészt hozó vágyódás, vagy a meg-nem-értettség illúziója is! Ezek minden boldogságra veszélyes gyilkos eszközök!”
„Átgondoltad valaha is igazán a parancsolat teljesítéséhez, hogy voltaképpen mit is jelent a másik tulajdona, melyből semmit sem szabad elvenned?
Pénzét, ékszerét, ruháit, esetleg házát és állatait és mindazt, ami hozzá tartozik. A parancsolatban azonban nem áll, hogy ez csak durvaanyagú földi javakra vonatkozik! Hiszen vannak olyan értékek, melyek ezeknél sokkal drágábbak!”
„Mivel az egész emberiségből teljes egészében hiányzik az a magasztos, egységes cél, hogy Isten Országába jusson, ezért az emberek, ha ketten vagy hárman összejönnek, nem tudnak egymásnak mit mondani, és így a másokról való pletykálást, mint kedvessé vált szokásukat ápolják, melynek szánalmasságát már egyáltalán nem képesek belátni, mert ennek fogalma az állandó gyakorlás hatására teljesen elveszett.”