@ Vallás

A keresztény és reinkarnáció

Mi újat lehet még mondani a reinkarnációról? E könyv határozottan rámutat arra, hogy vannak még hézagok és pontatlanságok ismereteinkben a reinkarnáció fogalmával, folyamatával és jelentőségével kapcsolatban. Az író felébreszti bennünk a vágyat, hogy felfogóképességünk hézagait ne elfogult hittel, vagy vak hitetlenséggel, hanem a mindennapok tapasztalataiból kiinduló élő meggyőződéssel töltsük ki. A könyv bár a keresztényt szólítja meg, minden őszinte szívű és nyitott gondolkodású ember, talál -feltéve ha keres-elfogadható válaszokat élete kérdéseire. Az emberi lélek többszöri, emberi testben történő megtestesülése mellett felsorakoztatott érvek a Bibliára, a tudomány, a művészetek és a gazdasági élet nagyjainak intuitív következtetéseire és a józan ész logikájára alapozottak. E könyv bizonyossá teszi, hogy míg nem teljes és valós a teremtés törvényeiről való ismeretünk, addig földi életünk működésének legapróbb összefüggéseit sem tudjuk megérteni.

Szerző: Stephen Lampe
Regisztrált látogatóink a teljes könyvet letölthetik!
ELSŐ FEJEZET

A mű célja és kiterjedési köre

"Az igazság megdönthetetlen.
A pánik rossz néven veheti
A tudatlanság gúnyt űzhet belőle,
A rosszakarat elferdítheti,
De az továbbra is igazság marad."




Az ember egy lélek és a teste ruhájául szolgál, amit a földi tartózkodása alatt visel. Mint ahogy az ember átöltözik miközben ugyanaz a személy marad, úgy veti le az emberi lélek is a fizikai testét a halál folyamata alatt. A lélek viszont, - a test tulajdonosa - tovább él a test levetése után. A reinkarnációban való hit egyszerűen annak az ismeretnek az elfogadása, hogy egy folytonos létben az emberi léleknek több mint egyszeri alkalma van a Földre jövetelre. Az emberi lélek minden alkalommal egy másik emberi testet ölt fel. Mint ahogy azt Herbert Vollmann fogalmazta:
"Az emberi szellemnek többször kell visszatérnie a Földre és megtestesülnie, mindaddig, míg el nem éri a szellemi érettségnek és belső tisztaságnak azt a fokát, ami révén végleg elfordul a Föld befolyásolási körétől és folytatja emelkedését a fényes Magasságok felé." (Herbert Vollmann: Egy kapu kinyílik 379. o.)

Ez az egyszerű meghatározás a kulcs a gyakran emlegetett "misztériumok" megfejtéséhez, az egyenlőtlenségek, kétségtelen igazságtalanságok és méltánytalanságok megmagyarázásához, amelyek sok jóakaratú embert emésztenek. Ez az ismeret továbbá a Biblia néhány nehezen érthető, de rendkívül fontos részletének megértéséhez is szükséges. A reinkarnáció ismerete arra az álláspontra juttat el bennünket, hogy a törzsi, faji és nemzetiségi megkülönböztetés értelmetlen; s ez a szellemi meggyőződés elengedhetetlen ahhoz, hogy a napjaink káoszában élő emberiség egy örömtelibb társadalmi, politikai és gazdasági rendszerbe haladjon át. A lélek folytonos léte, a lélekvándorlás, mindenkit érint; mivel mi, mint emberi szellemek, mindannyian vándorlunk az egyik emberi testből a másikba. Ezért szól e könyv mindenkihez, tekintet nélkül az egyén vallására, fajára, vagy nemzetiségére, de elsősorban a keresztények és Jézus Krisztus tanítása után érdeklődő személyek figyelmébe ajánlom. Itt hangsúlyoznom kell, hogy a könyvem magához az egyénhez szól, nem rendekhez, szektákhoz, vagy mozgalmakhoz. Nekünk, saját magunknak kell vállalni a felelősséget azért amiben hiszünk, vagy amiben nem hiszünk. Avégett kell figyelmesen megvizsgálnunk és mérlegelnünk az elénk táruló gondolatokat és érveket, hogy mindenki maga vonhassa le a következtetéseket. Annak a hanyag, kényelmes szokásnak, hogy azért fogadunk el valamit igaznak, mert az egyházunk, szektánk, mozgalmunk, vagy politikai pártunk képviselője, vagy vezetője egyszerűen azt véli, vagy mondja, véget kell vetni. Vezetőink nézetei helytelenek lehetnek és néha azok is. Épp ebből az okból kifolyólag a rossz vallási vezetők és az ingatagok ellenzik tanaik fejtegetését. Ezek a vezetők megtiltják híveiknek, hogy más nézeteket olvassanak, vagy azokra odafigyeljenek, mivel attól félnek, hogy híveik az igazságot másban fedezik fel. Ez az a taktika, amit a farizeusok és a szadducceusok használtak kétezer évvel ezelőtt, azért, hogy elfordítsák az emberek figyelmét Krisztustól és az Ő tanítványaitól. Emiatt kérem könyvem olvasóit, hogy az itt elhangzó gondolatokat és érveket a lehető legobjektívabban kezeljék, hogy ez által képesek legyenek önálló következtetések levonására. Ez a könyv elsősorban a reinkarnációról szól, de ezen kívül más ehhez kapcsolódó témákra is kitér, mint ahogy azt a tartalomjegyzék is mutatja. Ahhoz, hogy a reinkarnáció folyamata érthetővé váljon, és az ember megbecsülje annak sokszínű megnyilvánulását, az olvasónak néhány új fogalommal kell megismerkednie. E könyv ezért az örökkévaló és megváltoztathatatlan isteni törvényeket is tárgyalja, melyek révén Isten fenntartja teremtését, ami természetesen a mi világunkra is vonatkozik. Ezen kívül egy fejezet különböző szemszögből vizsgálja a bűnbocsánatot, míg egy másik a törzsi, faji és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozik.

Reinkarnáció - milliók hite

Keresztények milliói számára ismert az a szó, hogy reinkarnáció, azaz újra megtestesülés. Ez egyáltalán nem meglepő, hisz a ma élő emberek milliárdjai hisznek a lélek vándorlásában. Viszont egy feltevés nem feltétlenül igaz csupán azért, mert emberek milliói hisznek benne. Gondoljunk csak bele: voltak idők, amikor az egész világ azt hitte, hogy a Föld lapos, és mindannyian mekkorát tévedtek! Mivel ily nagymértékű a különböző nemzetiségű embertársaink hite a lélek vándorlásában - nagy műveltségűé, tanulatlané, gazdagé, szegényé -, akik számtalan vallás és felekezet hívei, - beleértve néhány keresztény rendet is -, megérdemelnek egy komoly tanulmányt és elgondolkodást. Annak ellenére, hogy milliárdok osztják az újra megtestesülésben való hitet, nem lehet azt mondani, hogy a fogalomról kialakult magyarázatok és nézetek egységesek. Tulajdonképpen a lélek vándorlása különböző embereknek más és más fogalmat és elképzelést jelent. A lélekvándorlásról alkotott néhány nézet és magyarázat őszintén szólva abszurd. Azok, akik ezekkel a magyarázatokkal találkoznak, érthető módon hitetlenkedők a reinkarnáció egész fogalmával szemben. Éppen ezért e fogalom pontos megmagyarázása és megértése nagyon fontos mindazok számára, akik a teremtés igazságát keresik.

Kétségtelen igazságtalanságok és egyenlőtlenségek

Az újra megtestesülés iránt érzett komoly érdeklődés már magában hordozhatja a megértés kulcsát mindahhoz a sok, kétségtelen igazságtalansághoz és szerencsétlenséghez, ami az emberekkel vaktában és megmagyarázhatatlanul történik. Ezek a történések sok embert arra a kérdésre késztetnek, hogy miért van az, - ha Isten valóban létezik, igazságos és szerető -, hogy ennyi szörnyűség történik mégis a Földön. Hisz annyi ártatlan ember szenved és annyi szembetűnően meg nem érdemelt áldás, és lehetőség jut osztályrészül egyes embereknek. Az általános válasz erre az szokott lenni, hogy:"Isten útjai kifürkészhetetlenek." Viszont ez a válasz csupán tudásunk hiányát erősíti meg; ez a felelet semmilyen segítséget nem nyújt Isten szeretetének és igazságosságának igaz felismerésére való törekvésünkben. Sajnos sokan váltak ateistává, vagy felhívővé épp amiatt, hogy nem sikerült arra a meggyőződésre jutniuk, hogy Isten teljesen igazságos és szerető. Egy bibliai részlet juthat itt az ember eszébe:

"Valóban: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van." (Róm 2:24)

A keresztényeknek ma van a legnagyobb szükségük egy egyszerű, világos és meggyőző magyarázatra a mindennapjainkban érezhető egyenlőtlenségek és igazságtalanságok megértéséhez. E magyarázat aktualitása azért most a legszükségszerűbb, mert a keresztény szervezetek körében a mai társadalmi jogrend egyre növekvőbb aggodalmat vált ki. Másrészről a hittudományok szabad előtérbehelyeződése és a keresztény csoportok, illetve egyének törekvése az igazságtalan rendszerek megbuktatására egy teljesen új kihívás a mai kereszténységnek. Azoknak a keresztény embereknek, akik őszintén törekednek egy igazságos társadalmi és politikai rendszerre, szükségszerűen meggyőződésüknek kell lenni, hogy Teremtőjük igazságos és szerető, mivel enélkül az ő saját hitük is könnyen ateizmusba csaphat át. E könyvben lévő alázatos fáradozás célja, hogy rámutasson a reinkarnáció helyes értelmezésére, és teljes meggyőződésre vezessen, nem csupán hitre abban, hogy a mindenható Atya, Isten szeretete és igazságossága tökéletes. E mű nem egy teológiai tanulmány, azonban megvilágít, és világossá tesz néhány vitatott teológiai kérdést is. Főleg tehát azokhoz szólok, akik őszintén kívánják mélyíteni tudásukat a reinkarnációval kapcsolatban. Talán fontos itt újra hangsúlyozni, hogy az egyénhez szólok, hisz az egyén vállal személyes felelősséget azért, hogy az újra megtestesülésben hisz, vagy nem hisz; mint ahogyan az Átéletkor is mindenki egyedül számol el szavaival, gondolataival és tetteivel. Különösen a lelki tudás tárgyában nem szabad az egyénnek nemtörődömnek lennie. Fontos tehát, hogy gondosan odafigyeljünk, s megvizsgáljunk minden személyes tapasztalatot, minden eseményt, mely révén le tudjuk vonni egyéni következtetéseinket. A közelmúlt történelmének leckéi és a mindennapi élet eseményei mind rámutatnak annak fontosságára, hogy cselekedeteink meggyőződésen alapuljanak. Gondoljunk a náci Németországra és azokra az emberekre, akik beletörődően engedelmeskedtek a zsidók megölésére és megkínzására felszólító parancsoknak. Akár vehetjük példának a Watergate botrányban* résztvevők megalázó szerepét is, mely Richard Nixonnak az amerikai elnökségébe került. Ez az incidens azért történhetett meg, mert a Watergate botrányban résztvevő személyek cselekedetei nem személyes meggyőződésen alapultak, hanem a lojalitás fogalmának téves értelmezésén. Akik persze hatalomra törekednek a politikában, az üzleti életben, vagy a vallásban, sajnos mindannyian követőkre és hajbókolókra vágynak, olyan emberekre, akik minden fejtegetés nélkül elfogadják nézeteiket és posztjukat. A keresztényeknek tehát, és tulajdonképpen mindenkinek, jobb kerülni az olyan helyzeteket, ahol az egyén az önálló gondolkodástól meg van fosztva, illetve bizonytalanná van téve fontos döntések önálló meghozatalában. Hisz a lelki igazság csak az őszinte keresőhöz jut el, ahhoz, aki képes és hajlandó a világ történéseit objektívan vizsgálni. Az igazság csak ahhoz a személyhez közeledik, aki mer vizsgálódni, meggondoltan mérlegelni, megfontolva mindent és nem érzi kötelességének azt, hogy elfogadjon bármilyen elé tett tant, s kövesse a tömegeket:

"Keressetek és találtok." (Máté 7:7)

Az ember egész lényével való megfontolt mérlegelés rendkívül fontos és szükséges része annak a folyamatnak, amelyben az ember a lelki tudást keresi.

A reinkarnáció keresztény követői

Sok keresztény rend tartja azt, hogy a reinkarnáció gondolata idegen a kereszténységtől. Az ő álláspontjuk alapjait gondosan tárgyalom ebben a könyvben, az idevonatkozó bibliai részletekkel együtt. Hamarosan rámutatok arra, hogy mind bibliai, mind logikai szempontból, a lélek többszöri megtestesülésének gondolata teljes összhangban van Jézus Krisztus tanításaival. Továbbá a reinkarnáció hite egyrészt figyelemreméltó módon segít a Biblia megértésében, másrészt mélyíti az abban lévő, nagy szellemi kincsek iránt érzett megbecsülésünket. Ezen kívül még az is hangsúlyozandó, hogy a kereszténység történelme folyamán sok keresztény ember, valamint több érseki, bíborosi és püspöki rangban lévő egyházi vezető vallotta a lélek vándorlásában való hitet, s látta, hogy e hit összeegyeztethető Krisztus tanításaival. Közülük néhány említésre kerül a "Reinkarnáció: egy kelet-nyugati antológia" című műben (Reincarnation: an East-West anthology), amit Joseph Head és S. L. Cranston állított össze és adott ki. E műben többek között szerepel a nagytiszteletű Dr. Leslie D. Weatherhead, aki a "A reinkarnáció esete" című könyvet írta (The Case for Reincarnation), mely 1958-ban jelent meg. Említést nyer még Joseph Glanvill (1636-1680), aki II. Károly király lelkésze volt, továbbá Willian R. Alger (1822-1905) unitárius lelkész, hiteles írója a "Jövő élet tudományos elméletének kritikai története" című könyvnek (A Critical History of the Doctrine of a Future Life), és legvégül Phillips Brooks (1835-1893) az anglikán egyház püspöke, illetve Willian R. Inge (18601954) a londoni Szent Pál székesegyház esperese. Az elbeszélések szerint a passavalli, római katolikus püspök (1820-1897) 64 éves korában fogadta el a lélek vándorlásának igazságát. Ő azzal érvelt, hogy az újra megtestesülést nem tiltotta be az egyház, és nem áll szemben egyetlen katolikus tanítással sem. Ő személy szerint meg volt győződve, hogy már több életet élt le a Földön. A belga bíboros és filozófus, Cardinal Mercier (1885-1926) szintén elismerte a lélek többszöri életét és azt állította, hogy az újra megtestesülés sohasem volt eretneki hitként kezelve a hivatalos egyházi állásfoglalás alapján. Nézeteit tartalmazza az a levél is, amelyet a lengyel katolikus Wincenty Lutoslawski professzornak írt, aki maga is tanította az újra megtestesülés egy formáját, amit ő palingenézisnek (újjászületésnek) nevezett. A magyar irodalomban is ismeret a reinkarnációban való hit, hisz például Gárdonyi Géza, az "Isten rabjai" című műben tökéletesen ábrázolja az újra megtestesülés valódiságát:

"...A hitünk nem mond ellene. A vallásunk meg nem tiltja, hogy ne higygyük. Mért szenvedne itt annyit az ember, ha nem követett volna el egy előbbi életében bűnöket? Bűn előtt volna a büntetés? A kis ártatlan gyermek a fogzásban, torokgyíkban... Az ember munkájában is van logika. Isten munkáiban ne volna!..." -Később a műben, egy másik fráter így folytatja a gondolatmenetet: "...Hát nem tanultad, hogy a test csak föld? Éppen olyan, mintha azt mondanád: a csuhámat is Isten teremtette. Mert hiszen a csuha gyapjú, a gyapjú a birkán terem. A birkát is Isten teremtette.Tehát a gyapjút is. És ilyeténképpen a csuha is Isten teremtése. A csuha nem barát, és a föld nem ember. Isten lehelete az ember..." (a fordító idézete és megjegyzései). (Gárdonyi Géza: Isten rabjai 154. és 200. o., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985)

A második konstantinápolyi zsinat (i.sz. 553)

Az újra megtestesülésre vonatkozó hivatalos egyházi állásfoglalás meglehetősen vitatott volt a kereszténység történelmében. Többen állítják, hogy a második, konstantinápolyi zsinat (amit az egyház, az ötödik ökumenikus zsinatnak is nevez), betiltotta az újra megtestesülés tanítását. Viszont ezt a feltételezést több egyháztörténész megkérdőjelezte. A második konstantinápolyi zsinatot Justinianus császár hívta össze Krisztus után 553. május ötödikén a konstantinápolyi pátriárka elnökletével. A császár annak ellenére, hogy egy súlyos konfliktusba keveredett Vigilius pápával, irányította a zsinat procedúráját. A zsinat fő célkitűzése az volt, hogy kibékítse a nyugati és a keleti egyházat, amit elsősorban a keleti egyház szorgalmazott. A fennmaradt emlékek elmondják, hogy a június másodikai, utolsó napi összejövetelnek határozatát 165 püspök írta alá, de abból csak 6 küldött képviselte a nyugati egyházat. Vigilius pápának az a kérése, hogy mind a keleti, mind a nyugati egyház egyenlő számú képviselője legyen jelen, vissza lett utasítva. Tiltakozásképp a pápa bojkottálta az összejövetelt, még annak ellenére is, hogy ő maga volt a zsinat bírája. A történtektől eltekintve Vigilius pápa végül elfogadta a zsinat döntését, -mely határozat aligha volt megnyugtató nyugaton, és néhány egyházmegyében, mint például a milánóiban, még a Rómával való bensőséges kapcsolat megszakadásához is vezetett. Milánó egészen a hatodik század végéig nem tartott egyházközösségi kapcsolatot Rómával. Vigilius pápa tiltakozása miatt a zsinat nem kezdődött a megbeszélt időpontban. Míg az összegyűlt püspökök várakoztak, Justinianus császár felkérte őket, hogy vegyenek fontolóra egy témát (az origenészi tant), ami nem szerepelt az előzőleg megjelölt napirendben. E napirenden felüli ülés keretében a császár a 15 origenészi tannak az egyházból való kiközösítését, (anatémát) tanácsolta. (Origenész a zsinat előtt 300 évvel élt, és i.sz. 254-ben halt meg). Az origenészi tanítások kiutasítását a tanács elfogadta. Kétségtelenül a 15 kiutasított tan között volt a lélek többszöri megtestesülésének gondolata, így maga az újra megtestesülés feltételezése is. Arra nincs bizonyíték, hogy Vigilius pápa, aki e fontos idő alatt a zsinat megrendezése ellen tiltakozott, elfogadta-e a keleti püspökök tanácskozáson kívüli döntését, vagy sem. E körülmények miatt néhány katolikus hitkutató nem különíti el Origenész tanítását a katolikus egyháztól és vitatja azt a tényt is, hogy a katolikus egyház valaha is betiltotta volna az újra megtestesülés tanítását. Jónéhány keresztény talán nem hallott a második konstantinápolyi zsinat és az annak határozatai körül zajlott zűrzavaros eseményekről. Viszont azok, akik hallottak az újra megtestesülés tanának kitiltásáról, e zsinat döntését gyakran úgy tekintik, mint egy ősi határozatot, amit kötelezően be kell tartaniuk. A keresztényeknek mindenesetre érzékelniük kell, hogy nem minden áron szükséges egy olyan határozathoz ragaszkodniuk, amelyet valamelyik püspök 1400 évvel ezelőtt szentesített. Vagy nem a középkori egyház tiltotta meg azt, hogy Galilei tudományosan támogassa a Kopernikusz- féle elméletet, miszerint nem a Föld, hanem a Nap a Naprendszerünk központja? Az akkori idők kereszténye érthető módon, kötelességtudóan fejet hajtott a kopernikuszi elmélet elvetése előtt. Abban az időben a keresztények bizonyára azt gondolták, hogy a kopernikuszi nézet, amely nem szerepel a Bibliában, csak a sátántól jöhetett! Sajnos ma is, sok keresztény ugyanígy gondolkodik a reinkarnációval kapcsolatban. Ma már tudjuk, hogy a kopernikuszi és a Galilei által szorgalmazott világnézet helyes. Annak ellenére, hogy Galilei intette az egyházat attól, hogy a Szentírást, -mely szerint a geocentrikus világkép a helyes- szóról szóra értelmezze, az egyház 1616 március 15-i végzése értelmében a kopernikuszi elméletet hamisnak és tévesnek mondta ki. Galileit 1633-ban állították bíróság elé, ahol bűnösnek találták. Ez az eset is hangsúlyozza annak a szükségességét, hogy amikor az egyház egy új, vagy egy vitát keltő nézettel kerül szembe, az események legyenek figyelemmel kísérve. Az tény, hogy az egyház tradícionális tanításai a múltban sokszor pontatlannak bizonyultak. Az elöljáró egyházi tisztviselők véleményének elfogadása erényes cselekedet, de a hallottak alapos mérlegelése mindemellett szükséges. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk Szent Péter azon szavaira, amelyekkel a tudás fontosságát hangsúlyozta:

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást."

(Szent Péter 2. 1:15)


A lélek többszöri megtestesülésében való hit alapjainak bizonyítékai

Az újra megtestesülés bizonyítékául esetleíró könyvek százai léteznek. Ian Stevenson, az amerikai charlottesvillei egyetem pszichiátriai intézetének professzora a reinkarnáció jelenségének egyik vezető tudományos kutatója. Ő kezdeményezett 1960-ban egy nemzetközi esettanulmányt olyan elbeszélésekről, amelyek a lélek többszöri "test cseréjét" sejtetik, megjelenítik, vagy megerősítik. 1973-ra, körülbelül 1200 esetet gyűjtött össze. Ezeknek az eseteknek egyharmadát ő maga vizsgálta meg. Később kiadott egy monumentális, négykötetes, tudományos művet "A reinkarnáció esetei" címmel (Cases of Reincarnation, Virginia, 19771983), melyben részletesen beszámol a lejegyzett elbeszélésekről. E nagy mű előfutára "Húsz reinkarnációt sejtető eset" (Twenty Cases suggestive of Reincarnation) című esetgyűjtemény volt. Mindezek mellett több ilyen témájú cikke jelent meg nagyhírű lapokban. Stevenson professzor elmondja, hogy a könyvében tudatosan olyan eseteket említ, melyek relatíve mind egy halvány, mind egy erős képet adnak a lélek új testben való visszajövetelét sejtető történetekről. Az író megjegyzi, hogy nem feltétlenül kell minden esetnek bizonyítékként szolgálnia. Szerinte az a legfontosabb, hogy léteznek olyan elbeszélések, amelyekre minden tényt egybevetve sincs jobb magyarázat a lélek több mint egyszeri megtestesülésénél. Stevenson professzor több meggyőző esetre bukkant rá, többek között Edward Ryall elbeszélésére, amelyre a későbbiekben visszatérek. A professzor eredményes kutatása azoknak a keresztényeknek segíthet, akik a lelki témákat illetően is inkább a tudományos vizsgálatokban bíznak. Az embernek viszont figyelembe kell venni azt, hogy a tudományos megközelítés nem mindig lehetséges, hisz a tudománynak szigorú határai vannak. A racionális agy alapvető korlátai miatt a tudományos elméletek sohasem tudják biztosítani a valóság teljes és határozott leírását. Mint Fritjof Capra fizikus hangsúlyozta:

"A tudósok nem az igazsággal, hanem a valóság korlátok közé szorított megközelítésével foglalkoznak."

A reinkarnációról szóló művek meglehetősen közkedveltté és elterjedtté váltak. Néhány mű írója puszta emlékezetből írta le előző életeit. Egy ilyen eset volt Edward W. Ryall-é is. Ryall 1902-ben született Essex-ben (Angliában). Egy 1974-ben kiadott könyvében részletesen számol be egy előző életéről, mint "akkori nevén" John Fletcher, aki 1645-ben született Somerset-ben (Angliában) és 1685-ben gyilkolták meg II. János király csapatában. Ian Stevenson úgy találta, hogy Ryall XVII. századi Angliáról szóló leírása elképesztően teljes és pontos volt. A Ryall eset teljes kivizsgálása után a professzor minden csalás esélyét kizárta. Edward W. Ryall kinyomtatta történetét "Aki kétszer született: egy XVII. századi élet emlékei" címmel, (Born twice: total recall of a seventeenth-century life, New York, Harper & Row, 1974). Angliában a története először "Kétszer jártam meg a világot" címmel jelent meg (Second Time Around). Míg egyes emberek az elmúlt életeikre "véletlenszerűen" emlékeznek, mások hipnózis alatt jutnak el az önmegismerésig. A hipnotikus "idővisszavezetésnek" (hipnotikus regressziónak) nevezett folyamat alatt százak, talán emberek ezrei élték át valamely előző életük kritikus eseményeinek élénk emlékeit, amelyek leírása könyvekben is megjelent. Néhány embernek megvan az a ritka adottsága, hogy más emberek előző életeit "látja" a személlyel találkozva, vagy annak fényképét látva. A híres amerikai látnok, Edgar Cayce, több, őt meglátogató embernek "látta" az előző életét. Néhány történetkönyvben is megjelent. Azok a géniuszok, jelentős személyek, akik nagy tehetségükről korán adtak jelet, vagy bizonyos területen kivételes adottságuk van, szintén alátámasztják az újra megtestesülést (lásd 5. fejezet). Közéjük tartoznak azok az óriási zenei tehetségek, mint Mozart, Schubert és Mendelssohn, akik mindegyike 12 éves kora előtt kezdett zenét írni, hasonlóan Johann Hummelhez, Chopinhez és Yehudi Menuhinhoz, akik már 11 éves korukban nyilvános koncertet adtak. Egy amerikai fekete bőrűt, akit népszerű nevén csak "vak rabszolgafiúnak" hívtak (eredeti neve Thomas Greene Bethune volt), James Bethune generális vásárolta meg egy Colombus nevű georgiai városban megrendezett rabszolgakereskedésen. A "vak rabszolgafiú" Blind Tom, először 7 éves korában lépett fel a lelkesen tapsoló colombusi színpad közönsége előtt, mint zenész. Tizenöt éves korára már számos fellépése volt az Egyesült Államokon kívül is. Játszott Beethovent, Mendelssohnt, Bachot, Chopint és még sok más zeneszerző darabjait. Az a hír járta róla, hogy megközelítőleg 5000 művet tudott eljátszani kívülről. Elég volt, ha egyszer meghallgatott egy zenei darabot, máris vissza tudta játszani hiba nélkül. Ezek a zenei tehetségek minden jel szerint az előző életeik során tettek szert arra a szakmai ügyességre, amely jelenlegi életükben is felszínen maradt. A géniuszok jelenségét emiatt gyakran az újra megtestesülésre emlékeztető tényként tartják számon. A lélek vándorlásának bizonyítására szolgáló különböző jellegű tanjeleket és érveket foglalja össze Joseph Head és S. L. Cranston nagyterjedelmű műve: "A reinkarnáció; a phoenixi tűz misztériuma: egy kelet-nyugati párbeszéd a halálról és az újjászületésről a vallás, tudomány, pszichológia, filozófia, művészet és irodalom világából, valamint a múlt és jelen nagy gondolkodóitól" (Reincarnation; the Phoenix fire mystery: an East-West dialogue on death and rebirth from the worlds of religion, science, psychology, philosophy, art, and literature, and from great thinkers of the past and present, New York, Julian Press/ Crown Publishers, 1977).

A keresztény kiindulópont

Keresztény szempontból, az újra megtestesülés talán legnagyobb "bizonyítéka" az alábbi egyszerű okfejtésből következik: a lélek többszöri, Földön való megtestesülése az egyetlen olyan rendszer, ami Isten igazságosságát és szeretetét mutatja; ez az egyetlen "elmélet", ami sikeresen megmagyarázza minden hívő meggyőződését Isten abszolút igazságosságáról és szeretetéről. Istent mindenki az igazságossággal és a szeretettel kapcsolja össze. Az újra megtestesülés nélkül nem lenne annak alapja, hogy Isten és az ember kapcsolatában igazságosságról és szeretetről beszéljünk. E könyv különböző módon mutatja be és magyarázza meg ezt az álláspontot. Következésképp egyértelművé válik, hogy azoknak, akik meg vannak győződve a Teremtő szeretete és igazságossága felől, szükségszerűen el kell fogadniuk az újra megtestesülést mint egy puszta tényt. Mindezeken kívül egy keresztény azt is szeretné megvizsgálni, hogy a Biblia mit mond a lélek többszöri, földi életének tárgyáról, mely témát szintén igyekszem kimeríteni minden idevonatkozó részletre kiterjedően. A Teremtő igazságossága és szeretete egyrészről elkülöníthetetlen. Másrészről az isteni akarat tökéletességében jutnak kifejezésre azok az egyszerű és megváltoztathatatlan törvények, amelyekre e könyv magyarázatai és megvitatásra kerülő témái alapulnak, illetve épülnek. Ezek az isteni törvények, -amelyeket a teremtés törvényeinek is hívhatunk - képezik egy teljes fejezet tárgyát.

A könyvben végigvonuló témák

Az első, bevezető fejezet után, ami a mű céljával és kiterjedési körével foglakozik, rövid válaszokat találhatunk a következő kérdésre: Mi az ember és honnan jön? Azaz, hol van az ember eredete és hová tart, amikor elhagyja a Földet? Egyértelműen szükséges, hogy ezekre a kérdésekre válaszunk legyen, hisz enélkül nem érthetjük, mi az, ami megtestesül és annak miért kell újra megtestesülnie. Az elhunyt sorsával kapcsolatos krisztusi tanításokat és az idevonatkozó gondolatokat a harmadik fejezetben tárgyalom. A fejezetek témáit igyekeztem világosan és egyértelműen tárgyalni az olvasmányosság kedvéért. Teológiai szakkifejezések, amelyek értelmezési nehézséget okozhatnak, és amelyek igen gyakran a pontatlanság és hézagok elrejtésének eszközeként is szolgálnak, mellőzve vannak. Sok keresztény, amikor a reinkarnáció témájával kerül szembe, rögtön idézi a Zsidókhoz írt Leveleket:

"Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána Átéletben legyen része."

(Zsidók 9:27)

Ezt az idézetet legtöbben a reinkarnációt megcáfoló "bizonyítéknak" tekintik. Ez a bibliai idézet sem történelmi összefüggésében, sem logikailag, sem szellemi téren nem mond ellent az újra megtestesülés tényének. A második, harmadik és a negyedik fejezet kimondottan fontos szerepet játszik az újra megtestesülés hátterének megértésében, illetve segít egy elfogulatlan és kiegyensúlyozott keresztényi magatartás kialakításában. A reinkarnációval kapcsolatban elterjedt hibás elméletek az ötödik fejezetben tárgyalom. Az újra megtestesülés folyamatának helyes megértéséhez elkerülhetetlen az isteni törvények, azaz a teremtés törvényeinek ismerete, amelyek nem mást, mint Isten akaratát tükrözik. Az isteni törvények ismeretének fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, mivel ők irányítják a teremtés összes aktivitását és jelenségét. Még ha valakit nem is érdekelne az újra megtestesülés, akkor is ajánlott számára az isteni törvények megismerése és azok beható tanulmányozása, melyre a hatodik fejezet tér ki. A teremtés egy törvénye, amely folytonosan kiemelkedő szerepet kap a lélek többszöri megtestesülésének folyamatában, a vetés-aratás törvénye, amit többféleképpen hívnak, mint például:"Ki mint vet, úgy arat"; "Aki másnak vermet ás, maga esik bele" stb. E törvény értelmében bármit is vetettünk, megmásíthatatlanul kötelesek vagyunk azt learatni. Mivel az ember számára e törvény biztosítja a bűnbocsánat lehetőségét, az egész hetedik fejezetet e témakörre szántam. Még azok fejében is felmerülnek újabbnál újabb kérdések, akik egyébként tisztában vannak az újra megtestesülés valódi jelentésével. Néhány gyakori kérdés: -Miért van az, hogy az emberek nagy többsége nem emlékszik előző életére/életeire? -Hányszor kell újjászületnünk? -Ha az újra megtestesülés egy tény, akkor miért növekszik a Föld lakossága? Ezekre és az ezekhez hasonló kérdésekre a nyolcadik fejezetben igyekszek választ adni. Mint már előzőleg rámutattam, a Biblia is tartalmaz az újra megtestesülésre utaló kijelentéseket. Ezekre a részletekre a kilencedik fejezetben térek ki. Minden bibliai idézethez a Revised Standard Version a forrás (az eredeti műben, a magyar kiadásban a Szent István Társulat**, illetve egyes helyeken Károli Gáspár*** fordításait használtam fel (ford.). Itt fontos megállapítani, hogy a bibliai fordítások alapvető tartalma néhány részletre vonatkozóan különböző, bár ezt sok keresztény nem hajlandó elismerni. Az újra megtestesülés ama segítő szerepe, hogy nehezen érthető bibliai részleteket világossá tesz, a tizedik fejezetben kerül bemutatásra. Azoknak a társadalmi és politikai szívfájdító problémáknak, melyeket az etnikai, törzsi és nemzetiségi feszültségek idéztek elő, egy igazi keresztény fő aggodalmai közé kell, hogy tartozzanak. Ezért éri a keresztény embert az az elvárás, hogy szellemi világosságot, így megoldást hozzon a fajgyűlölő és nemzetiségi ellentétekre is. Az újra megtestesülés fényt derít számos aggasztó társadalmi problémára, beleértve az említetteket is, ezek az érvek a tizenegyedik fejezetben találhatók. Ott kifejtem azt is, hogy annak az ismerete, hogy az emberi lélek többször tér vissza a Földre, miként világosít fel és miként segít egy erkölcsileg elfogadható álláspontra jutni ezekben az égető fontosságú kérdésekben. A legutolsó, tizenkettedik fejezet a változó világ és egy új szellemi tudás szemszögéből világítja meg a kereszténységet, amelyhez a reinkarnáció folyamatának helyes ismerete is hozzátartozik.

Az Igazság Fényében, Grál-Üzenet

Az emberek furcsa módon elvárják, hogy az úgynevezett "ismeretlenről" szóló érvelések puhatolózók, közvetettek, magasszintűek és némiképp bonyolultak legyenek. Emiatt talán különösnek fogják találni, hogy e könyv érvei és hangneme egyáltalán nem rejtélyes, vagy bizonytalankodó. Ellenkezőleg: közvetlen, szókimondó és némiképp irányadó. Ennek két egyszerű oka van. Az első az, hogy nekem, az írónak, az újra megtestesülés személyes meggyőződésem; egy tény, ami tapasztalás útján alakult ki. Tudom azt, hogy Liszt Ferenc híres zeneszerző, Széchenyi István az egyik legnagyobb magyar, és Pelé egy csodálatos futballjátékos volt. Miért említeném tehát ezeket a tényeket egy bizonytalan, kerülgető, "feltéve ha" módon, csupán azért, mert néhány ember nem ismeri ezeket a híres személyeket. Ezt a logikát használva teljesen jogosnak érzem a könyvemben végigvonuló érveket az újra megtestesülést illetően. Mint már említettem, az élet céljának és értelmének ismerete szükséges a lélek evilági és túlvilági vándorlásainak megértéséhez. Továbbá az embernek tisztában kell lennie az isteni törvényekkel ahhoz, hogy megértse az emberi lélek Földre visszakerülésének folyamatát. Különösen szerencsés vagyok, hogy a kezembe vettem és elfogadtam egy kimagaslóan fontos, és valóban egyedülinek számító "Az Igazság Fényében" című művet, ami a Grál-Üzenetet tartalmazza. A Grál-Üzenet biztosan és nyílegyenesen mutatja meg az emberiségnek azt a Földön is még megtalálható utat, amely az igazi boldogsághoz vezet. Ez nem jelent mást, mint belső békét és örömteli aktivitást. A Grál-Üzenetben az isteni törvények, amelyek magukban hordják a Mindenható akaratát, teljes nagyságukban és egyszerűségükben vannak elmagyarázva. Más, fontos kérdéseket is ismertet a szerző, melyek nem hagyják nyugodni az igazán kereső embert. Vonatkozhatnak azok a születésre, az élet értelmének kérdéseire, vagy a sorsra, szexualitásra, házasságra, a halálra, a földi-, vagy a túlvilági életre, az egészségre, a millenniumra, az utolsó Átéletre, Isten Fiára, az Emberfiára, a szent Grálra, vagy a Grál-Kastélyra stb. A Grál-Üzenet elmondja, hogy a Grál-Kastély valóban létezik a szellemi teremtés legfelső pontján, messze az emberi szellemek Paradicsoma fölött, mely fókusza, illetve átalakító pontja mindazoknak a sugaraknak, amelyek az isteni szférából kiáramlanak. Ezek az életadó sugarak a teremtés alsóbb szintjeinek fenntartásáról gondoskodnak. Csak ebből a magasságból tárul elénk a teremtés átfogó képe, ami a Grál-Kastélyból küldött üzenetben van leírva. Innét ered a "Grál-Üzenet" név is. A Grál-Üzenet nem egy új vallást, egyházat, vagy szektát hirdet; hanem minden vallás frontvonalán áttörve vezeti az emberiséget a teremtés, és a lét teljes igazságára. A Grál-Üzenet közvetlenül és kizárólag az egyénhez szól, tekintet nélkül vallására, nemzetiségére, vagy fajára. Hisz az egyén maga felelős mindazért, amit tesz, mond és gondol. Az Igazság Fényében, Grál-Üzenet a legégetőbb történelmi korszakban lett küldve, mivel az emberiség most áll a kozmikus fordulópont közepén. Viszont itt fontos megjegyezni, hogy a Grál-Üzenet nem agitál követőket. A mű írója, Abd-ru-shin (polgári nevén Oskar Ernst Bernhardt) kijelenti:

"Keresőknek ajánlok, de nem agitálok. Az, aki igazán keres, fog találni! Találni fog, mert ezt úgy akarja Isten, és a fényes magasságok segítő erői, akik minden komoly keresőt elvezetnek hozzá." (Abd-ru-shin: Kérdések és Válaszok, 200.o.)

Egy keresztény jogosan kérdezheti: Milyen összefüggésben áll a Grál-Üzenet Jézus Krisztus, Isten Fiának üzenetével és küldetésével? A Grál-Üzenet teljes harmóniában van Krisztus eredeti tanításaival. Az Grál-Üzenet azt a tényt veszi csupán figyelembe, hogy a mai ember annyira kiélezte az eredetileg csak gondolkodásra szánt intellektusát, hogy a gyermeki egyszerűségű hit, amit Jézus követelt az Ő idejében, a mai ember számára az Istenhez vezető út követésére paradox módon "már túl egyszerűnek" tűnik. Ez okból a Grál-Üzenet Krisztus tanításait egy olyan nyelven mutatja be, amely a mai ember gondolkodásmódjához igazodik. Az olvasó végig saját tapasztalatain keresztül jöhet rá arra, hogy amiben eddig meggyőződés nélkül hitt, vagy esetleg csak hiedelemnek tartott, most meggyőződésévé válhat. Ágy emeli föl a műből áramló tudás az olvasó hitét a meggyőződés magaslatára. A Grál-Üzenet Isten, a mindenható Atya abszolút, feltétel nélküli tökéletességén alapul. Felismert tény az, hogy a Grál-Üzenet és Jézus tanításai között lévő kapcsolat külön érdeklődést kelt egy őszinte és igazán kereső keresztényben. Engedjék meg tehát, hogy idevonatkozólag idézzek egy részt a Grál-Üzenetből:

"Isten Fiának Üzenete már megmutatta egyszer ezt az utat. De az emberek, tudálékosságukkal számtalanszor tévesen értelmezték, és az útjelzőket úgyszintén tévesen állították fel, s így tévútra terelve egyetlen emberi Szellemet sem engedtek eljutni oda. Most már itt az idő, midőn minden emberi Szellemnek saját magának kell döntenie, hogy igent vagy nemet mond, a napot vagy az éjszakát választja, a fényes magasságok felé ívelő fölemelkedésben vagy bukásban kell részesülnie, végérvényesen és visszavonhatatlanul, anélkül, hogy később még lehetősége lenneváltoztatásra. Ezért érkezik most a fényes Várból újból az Üzenet. Az Üzenet most a helytelenül felállított útjelzőket újra helyesen állítja be, hogy a komoly keresők felismerjék a helyes utat.“ (Abd-ru-shin: Az Igazság Fényében, Grál-Üzenet II. 327. o.)

A Grál-Üzenet megerősíti az újra megtestesülés tényét és rámutat arra, hogy Isten szeretetének és igazságosságának ez egy szükséges következménye. A Grál-Üzenet továbbá kifejti azt is, hogy az újjászületés folyamatát miképp irányítják a megváltoztathatatlan isteni törvények. Összegezve tehát: az újra megtestesüléssel kapcsolatos saját tapasztalataim és a Grál-Üzenet abszolút igazságában való meggyőződésem teszi számomra lehetővé, hogy erről, és az ide vonatkozó témákról érveljek. Mindezeken kívül, mindig meggyőződésem volt, hogy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának tanításai tartalmazzák a lélek többszöri megtestesülésének igazságát.


Regisztrált látogatóink a teljes könyvet letölthetik!


*A Watergate botrány: Egy incidens az l972-es amerikai elnökválasztási kampány alatt, amikor Richard Nixon akkori amerikai elnök újraválasztási bizottságának ügynök alkalmazottait rajtakapták, amint betörtek a demokratapárt központi, "Watergate" nevű épületébe, Washington D.C.-ben. (The Collins Dictionary)
** Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 1991.
*** Károli Gáspár, a Magyar Bibliai-Tanács, Budapest 1988.

Saját oldalak
Ha regisztrál, hozzáférhet további kiadványainkhoz, videokhoz, résztvehet akcióinkban és naprakész információkhoz jut.
Audio
Video
This text will be replaced