Az agy az ember központja? Az én-tudat nyomában Tudatunkat illetően sajátságos ellentmondásban élünk: Az iskolában azt tanítják, hogy az ember valódi "énje" a szürke állományban van, míg élettapasztalataink egészen mást mutatnak: Minden ember egy olyan oszthatatlan "egészként" éli meg magát, amely nem köthető egyetlen szervhez, még a fizikai testhez sem. Azt mondjuk: "Fáj a fejem, a hátam, a hasam stb." De ki az az "én", aki ennek tudatában van? Christopher Vasey az agykutatás eredményeit figyelembe véve közelíti meg ezt a kérdést, és arra a következtetésre jut, hogy az "ember központja" mégsem az agyban található.

Mivel nem az ember teremtette önmagát, ősidők óta felteszi magának a kérdést, hogy miért létezik és miért nem "nem létezik". Miért él, miért képes önmagát tudatosítani, és miért rendelkezik számos képességgel. Miért van az, hogy nem vagyunk tudat nélküliek, élet nélküliek, nem létezők?

Az ember számára elképzelhetetlen, hogy egyszer régen nem létezett. Az a nézet, hogy a kozmoszban feloldódott "semmi" lett volna, meghaladja felfogóképességét. A saját magunkról való tudás ehhez túl szilárd, ezt nem teszi lehetővé. Azonnal azt kérdezteti velünk, hogy akkor "hol" léteztünk egykor és milyen "formában"? Merthogy formával rendelkeztünk és valahol mindig voltunk, azt létünk feltételezi!


Hogy az ember ezekre a kérdésekre megnyugtató választ találjon,mindig nehézségekbe ütközött, mégsem tántorította őt el attól soha, hogy a saját jellegét illetően tisztán akarjon látni: Létezünk - de kik vagyunk? Ki az a tudatos lény, aki cselekvésre és gondolkodásra képes, akinek létezését önmagunkként érzékeljük?

Hogy hol van tudatunk székhelye, énünk központja, egy kérdés a sok közül, melyre ebben az összefüggésben választ kell találni.


Hol van tudatunk központja?

Napjainkban a legtöbb ember abból indul ki, hogy személyiségünk székhelye, és képességeink - hogy gondolkodni és dönteni tudunk - központja a fejünkben, pontosabban az agyunkban található. Ez azonban nem volt mindig így. "Énünk helye" hosszú ideig ismeretlennek számított.

A Krisztus előtti VI. században Phitagorasz görög filozófus állította fel azt a hipotézist, mely szerint gondolataink székhelye az agyban található. Arisztotelész (a Krisztus előtti IV. században) tagadta ezt a feltételezést. Nézete szerint a tudat központja a szívben található, és az agy nem a gondolkodásra szolgál, csupán az a feladata, hogy a vért lehűtse!

Ám valójában nem olyan könnyű tudatközpontunkat az emberi testben elhelyezni, mint amilyennek tűnik. Jóllehet az világos, hogy a gondolati folyamatok a fejben játszódnak le, személyiségünk más észleléseit azonban nem olyan egyszerű a test egy bizonyos pontjához kötni. Az érzéseket, mint például az öröm, belső nyugalom, irigység és félelem, nem a fejünkben érezzük. Éppúgy, mint a szeretetet, amely eltölt bennünket, a meggyőződést, ami átjár minket vagy az akaratot, amit kibontakoztatunk. Úgy tűnik, mindezek inkább a napfonat tájékáról, vagy a szív környékéről indulnak ki, és nem az agyból.

Tehát akkor a szívben vagy az agyban van tudatunk központja? Az egyre gyarapodó anatómiai és pszichológiai ismeretek segítségével gyorsan felismerték, hogy a szív nem vesz részt a tudati ... folyamatokban, és valószínűleg tényleg inkább az agy irányába kellene kezdenünk a keresést ...


Az agykutatás története

Fáradhatatlan kutatás kezdődött. Úgy gondolták, hogy ha az emberi tudat és működése valóban az agyból indul ki, akkor agyunk alaposabb ismerete végül önmagunk megismeréséhez is elvezet.

Jóllehet az erre vonatkozó kutatások már az ókori Görögországban elkezdődtek, mégis csupán lassan haladtak előre, és csak a XIX. században öltöttek jelentősebb formát. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a tudósok először ebben a században tudtak reális képet alkotni az idegsejtekről és azok elágazó protoplazmanyúlványairól. Felismerték, hogy az agyvelő állományának alapegységei az idegsejtek, más néven neuronok. Majd a XX. században elterjedt a mikroelektródák használata, és ennek köszönhetően felfedezték, hogy az agyban különböző központok vannak, melyek meghatározott feladatokat látnak el. Ilyen központok például az emlékezés központja, a gondolatok, elképzelések össze... kap... cso... lásának központja, a látás, hallás, a beszéd, írás, olvasás stb. központja is.

Ma már az egyre jobban fejlődő technológiának köszönhetően (gondoljunk csak a mágneses rezonancia elvén alapuló képalkotó eljárásra) már az is lehetséges, hogy az agy működésének módját anélkül figyelhessük meg, hogy a koponyát fel kellene nyitni, mint az korábban szükséges volt.

Úgy tűnik, az utóbbi évek egyre gyarapodó felfedezései mind azt a feltételezést iga... zolják, hogy az emberi tudat központja valóban az agy. Ezért napjainkban már so... kan úgy vélik, hogy a tudomány megtalálta az ember eredetére és sajátosságára vo... natkozó nagy kérdésre a választ: A tudat eszerint (teljességgel) abban a csodálatos "gépezetben" található, amely koponyánkat kitölti. Gondolkodásunk, művészi kész... ségünk és az önzetlenségre való képességünk is a sokrétű idegi működés eredménye.


A titkok

Hát valóban így van? Épp ellenkezőleg, sok minden szól amellett, hogy még számos kérdés válaszra vár ...

Hogy bebizonyítsák, személyiségünk és tudatunk székhelye valóban az agy, újra és újra az agyközpontokra hivatkoznak, melyek létezése vitathatatlan. Ezeket a különböző "tudati működések" kiindulópontjainak tekintik, mivel egy ilyen központ elpusztulása az ennek megfelelő tudati működést lehetetlenné teszi. Ám ebben a vonatkozásban még számos kérdés vetődik fel ...

Vegyük például a szómemóriát, amelynek központja - miként megállapították - az agy baloldalának 3. frontális lebenyénél található. Elpusztulásának következménye a szavakra való emlékezés, tehát a beszédképesség elvesztése.

Mivel e centrum pusztulása a beszédképesség elvesztéséhez vezet, így azt lehetne gondolni, hogy minden embernek, akit ilyen vész sújt, örökre beszédképtelennek kellene maradnia. Mégis előfordul, hogy az ilyen emberek egyszerre csak szavakat mondanak ki!

Ez abban az esetben lehetséges, ha az ember állapotában szokatlan változás következik be, mint pl. egy fizikai sokk, vagy egy nagyon erős érzés, amely lelke mélyéig megrendíti, és sajátos módon megengedi, hogy néhány szót mégis kimondjon. Hogyan lehetséges ilyesvalami, ha az elpusztult agyközpont a beszédképesség forrásának számít?

Egy másik tény, amely megkérdőjelezi, hogy az agyközpontok a tudatfunkciók kiindulópontjai, hogy egy agyközpont elpusztulása után az agy egy másik helyén egy új centrum keletkezhet, amely átveszi a régi központ feladatait. Így például olyan emberek, akik agyvérzés következtében - az érintett központ helyrehozhatatlan károsodásának következményeként - beszédképességüket vagy moz... gáskészségüket elvesztik, képesek e tulajdonságokat újra visszanyerni.

Az agy eme nagyszerű alkalmazkodóképessége azonban, melynek csak örülhetünk, egy tudatunkra vonatkozó alapkérdéshez vezet el bennünket: Ha abból indulunk ki, hogy az egyes működésekhez szükséges összes információt a nekik megfelelő agyközpont tartalmazza, hogyan lehetséges az, hogy ezek az információk a központ, tehát saját maguk elpusztulását túl tudják élni, hogy azután egy új központban újra magukhoz térjenek?

Ha egy mozgásközpontról van szó, amely elpusztult, majd egy másik hely átvette a szerepét, a magyarázatnak egyszerűnek kell lennie: Itt nem az információk átszállításáról van szó, hanem egy agyközpont újraképződéséről, amely az újbóli tanulás és nevelődés következtében formálódik.

Ha azonban az ember visszanyerheti azt a képességét, hogy nem csak anyanyelvét képes újra beszélni, hanem idegen nyelveket is, amelyeket korábban fáradságos munkával kellett elsajátítania, és mindezt néhány hónapon belül, fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy bizonyos emlékképek azért jönnek újra létre, mert valahonnan visszaidéződnek. -

Mindenesetre bizonyos feladatoknak a különböző agyközpontokhoz való túlságosan merev hozzárendelése azt a téves benyomást keltené, hogy ha bizonyos feladatokat el kell végezni, mint pl. a beszéd, írás vagy emlékezés, akkor ez csak abban az esetben lehetséges, ha a megfelelő központ, és csakis ez, "mozgásba jön", mivel a többi központnak más szerepe van.

Újabb kutatási eredmények szerint a férfiak teljesen másként használják agyukat ugyanazon cél elérése érdekében, mint a nők. Az olvasáshoz például a bal agyféltekén aktiválnak egy parányi részt, míg a nők mindkét félteke több területét használják ehhez. Tehát ugyanazon cél, egyetlen feladat, esetünkben az olvasás megvalósítása különbözőképpen történhet! Feltételezhetjük tehát, hogy az agy mégsem tudati képességeink kiindulási, származási helye, hanem inkább egy rugalmas eszköz, mely számunkra többféle lehetőséget biztosít, hogy bizonyos célokat meg tudjunk valósítani? Nem arra utal mindez, hogy agyunk mellett még valami másnak is léteznie kell, ami az agyat saját akarata szerint vezeti és használja?


Megoldás: a szellem

Az a feltevés, hogy az emberi tudat az agytól eltekintve még valami más, az agy fölé rendelt dologgal is kapcsolatban áll, elsőre talán különösnek tűnhet. Mert felmerülhet a kérdés, létezhet-e az agynál valami magasabbrendű dolog? Testünknek mely másik szerve képes gondolkodni, számításokat végezni, rendelkezik képzelőerővel és értelmes? De valóban egy szerv az, amely elképzel valamit, értelmes, tudatosan számol és gondolkodik?

Azáltal, hogy a tudomány csak az agyat és az idegrendszert kutatja, - kény-szerűen? - egyúttal arra korlátozza magát, hogy a választ tudatunk székhelyével kapcsolatban kizárólag az agyban keresse. A tudat azonban éppoly kevéssé található meg ott, mint amennyire a szívben ...

Már az a tény, hogy tudatunk nem anyagból van, felszólít arra, hogy olyan összefüggéseket vegyünk figyelembe, melyek túlmutatnak földi szervünkön, az agyon.

Minden nagy vallás abból indul ki, hogy az ember nem csupán test, hanem a szellemet és a lelket is magába foglalja. Ez még néhány évszázaddal ezelőtt az orvostudomány számára is teljesen magától értetődő volt. Csupán akkor változott meg, amikor tévesen azt hitték, hogy a fizikai test részekre szedése és vizsgálata által az egyéniséget mint egészet is meg tudják ragadni.

Az ember anyagtalan magja, tehát a szellem, nem az anyagi világból származik, hanem abból a fölötte lévő szellemi birodalomból, amit sok vallás Paradicsomnak nevez.

És ebben a szellemben - amely természetesen nem anyagi-fizikai jellegű, és ezért tudományosan nem kimutatható - rejlik tudatunk titkának kulcsa.

Földi életünk alatt szellemünk fizikai testet ölt magára. Tehát össze vagyunk kötve a testünkkel, és az akaratunk révén, mely a szellemi tudathoz tartozik, tudjuk azt vezetni és használni. A szellem erejét átéljük és érezzük - és ezáltal mint emberek a legnagyobb természetességgel, tudatosan mozgunk egy olyan síkon, mely túlmutat minden agyi tevékenységen. A halál után a fizikai test szétbomlik, majd építőkövei ismét egy test felépülését szolgálják. Szellemünk, tulajdonképpeni "énünk" azonban megmarad, hiszen jellegénél fogva nincs alávetve a keletkezés és elmúlás minden anyag számára érvényes törvényének.


Mit jelent tehát a test az ember számára?

Egyrészt egy védőburkot, amelyben érlelődnünk kell, azaz emberi képességeinket ki kell bontakoztatnunk, másrészt egy tökéletes eszközt, amely számos értékes "szerszámot" bocsát a szellem rendelkezésére, hogy annak érését segítse, a végtagokat, az érzékszerveket és ... az agyat!

Fizikai szerveink bámulatos tökéletessége ellenére - különös tekintettel az agyra - fel kell ismernünk:

Személyiségünk, tudatunk és akaratunk központja nem testi természetű, hanem szellem. Ő az, aki azt mondja: "Van testem", és nem azt, "Én egy test vagyok". Szintén ő az, aki magáról azt mondhatja: "Gondolkodom, tehát vagyok." Mert az agy a testet vezető és éltető szellem nélkül egyáltalán nem lenne képes tudatosan gondolkodni.


A szellem és az agy

Ha azt vesszük alapul, hogy létezik egy nem anyagi jellegű szellem, az agy számos rejtélye megoldódik. Hiszen az agyközpontokat már nem fogjuk sem a tudati funkciók kiindulópontjainak, sem az "átélési információk" "tárolóhelyeinek" tartani, hanem ezeket - a technika nyelvén kifejezve - csupán jelfogóknak, közvetítő állomásoknak kell tekintenünk. Minden központ - ... mindegy, hogy az a beszédé, mozgásé vagy a látásé stb. - bizonyos tartalmak előhívására és átvitelére van specializálódva és különös kapcsolatban áll a hozzá tartozó nem anyagi szellem képességeivel, mely szellem az emlékezés és döntés tulajdonképpeni köz... pontja és az egyedüli, ami tudatos és élő a testben.

A szellem az, amely minden vonatkozásban irányítja az agyat.

Ez természetesen nagymértékben függ e szerv, tehát az agy képességeitől, és nem lehet minden agykárosodást "belülről kiindulva" helyrehozni. Olykor azonban - gondoljunk csak azokra az esetekre, amikor az agy egyes régiói átveszik más területek feladatait - az "agy felettese", a szellem, mégis képes egy ilyen különleges módon előidézni a gyógyulást.

Ha közelebbről megvizsgáljuk az idegsejteket, akkor láthatjuk, hogy ez a lehetőség egyáltalán nem is olyan meglepő. E sejtek alapvető jellegzetessége az információ vétele és továbbadása. Hogy csupán egy sejtről vagy csoportról (központról) van szó, és hogy a sejtek a gerincvelőben vagy az agyban helyezkednek el, mit sem változtat az idegsejtek alapvető működési elvén. Bár az idegsejtek komplexitása (összetettsége) különböző, természetük azonban nem. Alkalmazkodásra képesek és "protoplazmanyúlványuk" meghosszabbodása révén össze tudnak kapcsolódni más idegközpontokkal.

Tehát a szellem, amely számára egy út az egyik agyközpont idegsejtjeinek pusztulása miatt el van zárva, bizonyos körülmények között képes egy másik utat létrehozni, hogy a fizikai világban újra akadálytalanul működhessen. Szükség esetén mozgósítható idegkötegből nincs hiány az agyban, hiszen úgy tűnik, hogy idegsejtjeinknek csak egy kis részét, mintegy 10 %-át használjuk.

Már az a tény is, hogy a nők agya másképp működik, mint a férfiaké, annak ellenére, hogy mindkét nem alapvető szervei hasonlóak, érthetővé válik annak ismeretében, hogy az agy csupán a szellem eszköze, nem pedig a képességek forrása. Hiszen a valóságot minden ember a saját szellemi természetének megfelelően másképpen éli meg, melynek következtében mindenkinél más-más agyterület ill. más módon lép működésbe.

Agyunkat gyakran egy számítógéphez hasonlítják. Bizonyos szempontból mindkettő működési elve hasonló (még ha napjaink számítógépei az emberi agy képességeitől messze elmaradnak is, és ezért a szakemberek egyre inkább "neuronális hálózatot" próbálnak létrehozni). Mindazonáltal az agy és a számítógép ... esetében mégiscsak eszközökről van szó, még ha helyük különbözik is a rangsorban: A szellemet az agynak, az agyat pedig a computernek kell szolgálnia.

Hogy egy szerszám mennyire használható, mindig csak a használó tudja eldönteni. A számítógép esetében ez az informatikus, az agynál pedig az emberi szellem. Azonban mindkét esetben a "fölérendelt irányító" képességei messze felülmúlják az eszköz lehetőségeit. Az ember lehet találékony és alkotó, tud improvizálni, intuitívan cselekedni, és kaphat ihletet. Képes élvezni a zenét, szeretni felebarátját, egy eszményért lelkesedni, vagy saját szépérzékét és igazságérzetét fejleszteni. Az ember képes kitartani valamiben, fáradozni valamiért, bátor tetteket véghezvinni stb. Ezek mind olyan tulajdonságok, melyek egy számítógép és saját agyunk működési körétől teljesen távol állnak ...

Ha az emberi tudatot valóban meg akarjuk érteni, akkor érdemes figyelembe vennünk azt az alapvető tényt, hogy az ember központja a szellem, az agy csupán annak eszköze.