Rupert Sheldrake korunk egyik legtöbb vitát kiváltó biológusa. "A teremtő univerzum" c. műve és az abban kifejtett "morfogenetikus (formaalkotó) mező" elméletét az 1980-as években sokan vitatták, s a neves Nature c. tudományos lap még a "az évszázad égetésre jelölt könyve" jelzővel is illette.

Kevesen tudják, hogy az újjászületés tana i.sz. 553-ig a keresztényektől sem volt idegen. Szorosan kapcsolódott Origenes tanaihoz, amelyeket aztán a konstantinápolyi zsinat betiltott. Waltraud Große a legfontosabb összefüggéseket történelmi nézőpontból világítja meg.

A földi lét egy nagy iskola az emberi szellem számára. Itt kell elérnie fejlődésében azt a tudatszintet, amely végérvényes elszakadást jelent a földi léttől, és folyamatos, tartós felemelkedést hoz magával a fényes magasságokba, mígnem önmagát tudatosított emberi szellemként beléphet a Paradicsomba.

Az emberi szellem sok lépcsőfokon keresztül történő öntudatossá válása, és a sokrétű teremtéstudás ehhez szükséges elsajátítása azonban nem valósítható meg egyetlen földi élet alatt.

A WHO becslése szerint több mint 3,6 milliárd halottra tehető a Kr.e. 3750 óta lezajlott háborúk áldozatainak száma. Ez a szám kicsivel több, mint a fele a világ jelenlegi népességének. Persze ez csupán egy becsült adat, mivel nincsenek részletes kimutatások a régmúlt áldozatainak pontos számát illetően. Ezzel ellentétben viszont biztos, hogy a II. világháború vége óta több mint 100 háború tört ki, és ezekben 21 millió ember pusztult el, azaz átlagosan véve a háború minden percben egy újabb áldozatot követelt. A háborúk tehát elkerülhetetlenül hozzátartoznak az emberiség sorsához? Hogyan lehet, hogy az emberek újra és újra elveszítik önkontrolljukat, és mások emberi méltóságát figyelmen kívül hagyva egymás életére törnek? Milyen szerep jut eközben gondolatainknak és hogyan hatnak a gondolati formák?

Aki a Szent Grállal kapcsolatos mondák és legendák gyökereinek keresésére vállalkozik, kalandos utakra tévedhet. Régi pogány szokásokkal találkozhat, szembe találja magát a középkori keresztes hadjáratok Istentől távoli sötétségével, de újra és újra feltűnik a láthatáron azon nagy művészek rendkívüli ihletettségének valódi ősoka is, akik a Grál-fogalom csupán ésszerű felfogását messze felülmúlták.

János a neki adományozott kinyilatkoztatásban "egy napba öltözött asszonyt" (Jel. 12. fejezet) látott. Az emberek már évszázadok óta próbálják megfejteni, hogy ki lehet ez a titokzatos asszony, a sok találgatás pedig már teljesen összezavarja az embert. Egyesek úgy vélik, hogy az asszonyt a keresztény egyház megszemélyesítőjének kell tekinteni, azonban lehet Izrael, az Ószövetség Istennel való közösségének a szimbóluma is. Nagyon elterjedt az a nézet is, miszerint itt a Messiás, tehát Jézus földi anyjáról, Máriáról van szó, az asszonnyal lévő gyermek pedig Jézus.

Számos ember állítja, hogy mi választjuk a családunkat. Azonban sok gyermek és szülő, akik újra meg újra konfliktusba kerülnek egymással, kénytelenek eltűnődni azon, hogy vajon tényleg ők választották egymást, vagy együttlétük csupán a véletlen műve? Minthogy szabad akarattal vagyunk felruházva, valóban meg tudjuk választani, melyik családhoz tartozzunk? Tudatos választás eredménye lenne, hogy ki hová születik, vagy az élet és sors törvényeinek van alárendelve? És milyen szerepet játszik eközben a vonzás törvénye?

A halál közelébe került emberek gyakran számolnak be testen kívüli élményeikről. De vajon milyen tudományos értéke van ezeknek a leírásoknak? Michael Oort, a németnyelvű testvérfolyóiratunk munkatársa, erről kérdezte Pim van Lommelt holland kardiológust, aki a halálközeli élmények alapos tanulmányozása alapján arra a jelentős következtetésre jut, hogy a tudat testen kívül is létezik!

Napjainkban igen gyakran hallani, hogy valamit csodának neveznek. Szinte teljesen elcsépeltté válik e fogalom. A "csodával" felcímkézve TV-sorozatokat, regényeket és más termékeket adnak el, mert a "csodák" garantálják a legnagyobb keresletet. De miért olyan nagy a csodában való hitünk - miközben kevesen veszik a fáradságot, hogy igazán a dolgok végére járjanak?

Tudatunkat illetően sajátságos ellentmondásban élünk: Az iskolában azt tanítják, hogy az ember valódi "énje" a szürke állományban van, míg élettapasztalataink egészen mást mutatnak: Minden ember egy olyan oszthatatlan "egészként" éli meg magát, amely nem köthető egyetlen szervhez, még a fizikai testhez sem. Azt mondjuk: "Fáj a fejem, a hátam, a hasam stb." De ki az az "én", aki ennek tudatában van? Christopher Vasey az agykutatás eredményeit figyelembe véve közelíti meg ezt a kérdést, és arra a következtetésre jut, hogy az "ember központja" mégsem az agyban található.

Létezik egy törvény, amely döntő jelentőségű az egész Teremtés létezé­sét tekintve: az adás és a vétel közötti szükséges kie­gyenlítés törvénye.
A Teremtésben minden folyamat ennek a törvénynek van aláren­delve, ­legyen szó akár az égitestek erőjátékáról, akár a földi test egyen­súlyérze­téről.

Az emberi testben számtalan idegdúc van, mégis közülük csak egy, a napfonat (plexus solaris) az, amely általánosan ismert. A napfonat abban is egyedülálló, hogy a néphit szerepet tulajdonít neki az érzelmek és a lelki élet terén – míg orvosi szemmel nézve a napfonat mint idegdúc csak a testi szervekre hat. Christopher Vasey utánajárt, hogy van‑e alapja a fenti, általánosan elterjedt véleménynek, és van-e összefüggés a Bibliából ismert ezüstfonal és a napfonat között. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a napfonat (plexus solaris) valóban központi szerepet tölt be az emberi létezés folyamán, amely messze túlmutat az anyagi síkon.

Ron Howard által Dan Brown regényéből rendezett A Da Vinci-kód című hollywoodi film révén ismét számos spekuláció témája lett a Grál. A szenzációsan tálalt történet középpontjában ezúttal a titkos tudás, a hatalom és egy gyilkosság áll, nemkülönben egy titkos szervezet hajtóvadászata, állítólag az "Opus Dei" nevű egyházi csoporttal a háttérben. Mire alapoz a Da Vinci-kód című film? Mennyire hiteles és megalapozottak Dan Brown története? Jézus Krisztusnak valóban viszonya volt Mária Magdalénával?

Dr. Raymond Moody a halálközeli élmények nemzetközi szinten is leghíresebb kutatója. 1975-ben jelent meg az "Élet az élet után" című könyve, amely úttörő mű volt ezen a területen, és amely azóta több mint 10 millió példányban kelt el. Moody 1944-ben született a Georgia (USA) állambeli Porterdale-ben. A pszichiátria és a filozófia doktora, akinek mindezidáig tíz könyve jelent meg. A következő oldalakon egy átfogó interjú első részét olvashatják, amelyet angol nyelvű testvérújságunk, a GrailWorld munkatársa, MICAH RUBENSTEIN 2000-ben készített a kutatóval egy gambieri (Ohio) konferencia után.