Isten Tízparancsolata Első parancsolat "ÉN VAGYOK AZ ÚR, A TE ISTENED! NE LEGYENEK MÁS ISTENEID MELLETTEM!" Aki képes e szavakat helyesen olvasni, az bizonyára már látni fogja bennük sokak ítéletét, akik a parancsolatok közül e legfontosabbat nem veszik figyelembe. "Ne legyenek más isteneid!" Oly sok ember képzel túlságosan keveset e szavak értelméről. Az ember túl könnyűvé tette önmaga számára! A bálványimádókat elsősorban minden bizonnyal olyan embereknek képzeli el, akik egy sor fából faragott alak előtt térdepelnek, melyek mindegyike egy bizonyos istent jelenít meg, talán még ördögimádók és hasonló tévelygők is eszébe jutnak, akikre legjobb esetben szánalommal emlékezik, önmagára azonban nem gondol közben.

Vegyétek csak egyszer nyugodtan szemügyre magatokat, és vizsgáljátok meg, hogy vajon nem tartoztok-e mégiscsak közéjük!

Az egyik embernek a gyermeke az, akit tényleg mindenek fölé helyez, akiért minden áldozatot meghozna, aki miatt minden másról megfeledkezik. A másik ember a földi élvezetet helyezi messze mindenek fölé, s végül már a legjobb akarással sem lenne képes arra, hogy erről az élvezetről valamiért is lemondjon, ha egy olyan követelménnyel találná magát szemben, amely szabad akaratú döntést biztosít neki. A harmadik pedig a pénzt szereti, a negyedik a hatalmat, az ötödik egy nőt, a következő a földi kitüntetést, és mindezekben végül mindegyik ismét csupán... saját magát!

Ez a legigazibb értelemben vett bálványimádás. Ettől int az első parancsolat, ezt tiltja! S jaj annak, aki azt nem szó szerint teljesíti!

Ennek a parancsolatnak a megszegése rögtön azzal bosszulja meg magát, hogy egy ilyen embernek állandóan a Földhöz kötve kell maradnia, amikor átmegy a finomanyagú birodalomba. A valóságban azonban csupán ő maga kötötte önmagát a Földhöz egy olyan dologhoz fűződő hajlama által, ami a Földön van! Így vissza lesz tartva a további felemelkedéstől, elvesztegeti az erre biztosított idejét, és az a veszély fenyegeti, hogy nem jut ki idejében a finomanyagú birodalomból, azáltal hogy feltámad belőle, és bejut a szabad szellemek fényes birodalmába.

Ekkor majd magával ragadja a teljes anyagiság elmaradhatatlan szétbomlása, amely a megtisztulást szolgálja annak újjáéledése és újjáalakulása érdekében. Ez azonban az emberi lélek számára teljes kialakult személyes öntudatának szellemi halálát jelenti, és ezzel formájának, mint ahogyan nevének megsemmisülését is örökkön-örökre!

Ettől a rettenetes dologtól hivatott megvédeni a parancsolat megtartása! Azért ez a legfőbb parancsolat, mert az ember számára a legszükségesebb marad! Sajnos az ember bizony túlságosan könnyen hajlik arra, hogy átadja magát valamilyen hajlamnak, amely végül rabszolgasorba dönti! Amit azonban hajlammá enged válni, azt ezzel aranyborjúvá teszi, amit a legfelsőbb helyre állít, s ezáltal bálványként vagy imádatának tárgyaként egyúttal Istene mellé is helyezi, sőt ... nagyon gyakran még föléje is!

Sajnos túlontúl sok "hajlam" van, melyet az ember teremtett magának, s amelyeket legnagyobb gondatlanságában szívesen magáévá is tesz! A hajlam ellen... állhatatlan vonzódás valamilyen földi dologhoz, ahogyan azt már említettem. Természetesen azoknál még sokkal több is létezik.

Aki azonban valamitől függővé válik, az "függ", miként a szó azt helyesen vissza is adja. Hajlama által a durvaanyagúságon függ majd, amikor megérkezik a túlvilágra további fejlődése érdekében, s nem tudja majd könnyen újra leoldozni magát róla, tehát akadályoztatva lesz, vissza lesz tartva! Voltaképpen átoknak is lehet nevezni, amely továbbra is terheli őt. A folyamat ugyanaz, mindegy, hogy szavakban hogyan jut kifejezésre.

Ha az ember azonban földi létében Istent mindenek fölé helyezi, nem csupán képzeletében, vagy csupán szavaival, hanem érzésében, tehát valóban és igazán, tiszteletteljes szeretetben, amely úgy köti őt, akár egy hajlam, akkor a kötődés révén ugyanazon kihatásban azonnal tovább fog iramodni felfelé, amikor megérkezik a túlvilágra; ugyanis magával viszi Isten iránti tiszteletét és szeretetét, amely megtartja őt, s végül a Paradicsomba emeli, a tiszta, minden tehertől megszabadult szellemek lakhelyére, akik csupán Isten fényes Igazságához kötődnek!

Ügyeljetek ezért szigorúan e parancsolat megtartására. Sok kedvezőtlen sorsfonaltól óv meg benneteket.

Részlet Abd-ru-shin: Isten Tízparancsolata és Miatyánk című könyvéből.