Miért vall kudarcot a Homo sapiens? Arra a kérdésre, hogy miben különbözik az ember az állattól és miért számít különleges élőlénynek, válaszként gyakran az agyra utalnak. De mintha éppen az emberi intelligencia lenne felelős azért, hogy emberként csődöt mondtunk, elég ha a háborúkra, a szociális problémákra vagy a természet kizsákmányolására gondolunk. Fejlődésünk rossz irányt vett? Egy túlfejlett agy valóban csak előnyökkel jár?

Csontleletek és agyméret

Hogy többet megtudhassunk az ember fejlődéstörténetéről, döntő jelentősége van a csontleleteknek. A tudósok nem csak a leletek korát képesek megállapítani, hanem többek között rekonstruálni tudják őseink testmagasságát vagy agytérfogatát is.

Annak emlékére, hogy száz évvel ezelőtt Heidelberg közelében találtak rá egy nagyon régi emberi állkapocsra, őseinket, akik körülbelül 200-600 ezer évvel ezelőtt éltek, Homo heidelbergensisnek nevezték el. Az Afrikában letelepedett Homo erectus maradványainak legrégebbi lelete körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtti időkből származik. A legfiatalabb leletek mintegy 350 ezer évesek.

Gyakran feltételezik azt, hogy az ember sikere agyának méretével függ össze, hiszen az evolúció során agytérfogata 500 cm³-ről a jelenlegi 1400 cm³-re nőtt.


Intelligensebbé tesz-e egy nagyobb agy?

Az agy méretében rejlene az ember és állat közötti lényegi különbség? Aligha, hiszen ha meggondoljuk, az elefántnak négyszer akkora agya van, mint az embernek. De akkor sem az ember kerül a dobogó legfelső fokára, ha az agytérfogat és a test méretének arányát nézzük. Ekkor ugyanis a nagyon kicsi emlősállatoknak van - viszonylag - a legnagyobb agyuk. Néhány delfinfajhoz hasonlóan csak a statisztikai kiértékelés egyik különleges formája, a kettős logaritmikus kiértékelés esetén mutat az emberi agy kiugró értéket. (1,2)

Az agy nagysága önmagában tehát nem jelent lényeges különbséget ember és állat között - és nyilvánvalóan nem lényeges jegy az okosság vagy a különleges intelligencia szempontjából sem. Még Einsteinnek is kisebb agya volt, mint egy átlagembernek.

Mellesleg - az agy nagyságán kívül - van még néhány további, igaz kevésbé markáns különbség az ember és a csimpánz agya között. Az embernek például a majmokénál nagyobb számban vannak különleges, orsósejteknek nevezett idegsejtjei. Valószínűleg ezek játszanak szerepet, amikor együttérzünk valakivel, bűntudatunk van vagy zavarba jövünk. (3)


A túlságosan nagy agy káros is lehet?

Ez könnyen lehetséges: A neandervölgyi embernek, aki a Homo heidelbergensis utódjaként élt Európában és Elő-Ázsiában, nagyobb agya volt, mint nekünk (a legnagyobb 1750 cm³ volt), és kihalt.

Speciálisan tenyésztett egereknél azt tapasztalták, hogy hamarosan elpusztulnak, ha a már nem szükséges idegsejtek természetes leépülése abbamarad.

És a mai ember, a Homo sapiens, talán ő is az agy rossz irányú fejlődése miatt szenved?


Kudarcunk oka

A filozófus és etikaprofesszor Hans Jonas véleménye szerint már nem vagyunk képesek határt szabni önmagunknak, de erre már szinte túl késő is. A technika ugyanis önállósította magát. Bolygónk kifosztása és elszennyezése, a fajok számának csökkenése azonban csak akkor lenne feltartóztatható, ha sikerülne önként mértéket tartanunk és az önmegtartóztatás erényét gyakorolnunk. (4)

Miért bukik el tehát az ember abban, hogy egy békés és virágzó világot teremtsen? Abd-ru-shin azt írja "Az Igazság fényében" című művében, hogy az emberi fejlődés során a nagyagy túlságosan megnőtt, ami által a kisagyhoz képest megbillent az egyensúly. (5) Az ember viszont csak agyrészeinek harmonikus együttműködése esetén képes olyan jó és helyes döntéseket hozni, amelyek a személyes előnyöknél magasabb célokat is figyelembe vesznek.

A kisagy funkciójáról még nagyon keveset tudunk. Csak a finom motorikában és néhány kognitív folyamatban játszott szerepe ismert. De még eddig ismeretlen funkciók meglétét sejtik vele kapcsolatban, hiszen ha a korai fejlődési szakaszban a kisagy erős sérülést szenved, erőteljes fejlődési zavarok lépnek fel. (6) Feltűnőek a kisagy Purkinje-idegsejtjeinek sokrétű elágazásai, amelyek sokszorosan meghaladják az nagyagy piramissejtjeiét.


Kapcsolat az ember benső énjével

Abd-ru-shin kifejti, hogy az ember legbensőbb énje nem fizikai, hanem szellemi jellegű. A kisagy feladata az, hogy a szellemből származó impulzusokat befogadja és a nagyagy, az értelem számára továbbítsa. De az ember - túlzottan megerősödött nagyagya révén - nemigen van abban a helyzetben, hogy meghallja szívének, vagyis szellemének hangját és azt az emberiség javára fordítsa.

Az ember szelleme, az ésszel ellentétben a halál után tovább él. Emberi életünk során a szellem kibontakoztatása a fontos; a test csak eszközként szolgál a szellemnek, hogy tapasztalatokat tudjon gyűjteni földi élete alatt. Az ember csak akkor képes a Teremtés törvényeinek értelmében helyes és a saját fejlődése szempontjából szükséges döntéseket hozni, ha hallgat arra a belső hangra, amely "a szív rezdüléseként" jelentkezik.

Az ész anyagi jellege miatt egyedül nem képes arra, hogy mélyreható összefüggéseket áttekintsen, illetve megítéljen. Az olyan pácienseken végzett vizsgálatok, akikben hiányzik a belső hang általi érzelmi megítélés, azt mutatják, hogy ezeknek az embereknek komoly nehézségeik támadnak, ha döntéseket kell hozniuk, és mind a hivatásukban, mind a magánéletükben kudarcot vallanak. (9)

Az emberi fejlődés során az ész egyoldalú fejlesztése volt a nagy bűnbeesés, ez vált eredendő bűnné, mert egy erőteljesebben fejlődött nagyagy öröklődött át. Lehetséges, hogy már elődünk, a Homo heidelbergiensis is ebbe a téves irányban fejlődött. Mi azonban arra vagyunk felszólítva, hogy vessünk véget az ilyen irányú fejlődésnek, ha tényleg tenni akarunk valamit az emberiség jövőjéért.

Ennek hátterében válnak érthetővé az angyal intő szavai a Biblia János Jelenések Könyvében "Emlékezz tehát arra, honnét estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit először tettél" (Jel, 2,5). Ezeket a szavakat Herbert Vollmann úgy magyarázza "A világok vándora" című könyvében, hogy az "előbbi tetteken" a szellem műveit kell érteni. (7, 8) Arról van tehát szó, hogy a döntéseket a kizárólag saját előny keresése helyett az érzésből, a belső hangtól indíttatva hozzuk meg.


Irodalom:

(1) Robert D. Martin, Hirngrösse und menschliche Evolution (Az agy mérete és az emberi fejlődés), Spektrum der Wissenschaft, 48-55. o., 1995

(2) N. A. Campbell, J. B. Reeze, Biology (Biológia), Pearson, 2005

(3) David Premack, Human and animal cognition: continuity and discontinuity (... ). Proc. Nat. Acad. Sci. 104. o. 13861-13867, 2007.

(4) Hans Jonas, Technik, Medizin und Ethik (Technika, orvoslás és etika). Suhrkamp Taschenbuch 1514, 1987

(5) Abd-ru-shin, Im Lichte der Wahrheit (Az Igazság fényében) - Grál-üzenet, Stuttgart, 1990


(6) M. Glickstein, Cerebellar agenesis, Brain (... ) 117, 1209-1210. o., 1994.

(7) Herbert Vollmann, Ein Tor öffnet sich (Egy kapu kitárul), 113-119. o., Stuttgart, 1983.

(8) Herbert Vollmann, Der Weltenwanderer (A világok vándora), 57-70. o., Stuttgart, 1993.

(9) Antonio Damasio, Ich fühle, also bin ich (Érzek, tehát vagyok), List Verlag, 2000.