Hogyan tovább? Milyen sokan teszik fel komolyan aggódva ezt a kérdést, akik látják a földi emberiség kétségbeejtő helyzetét. Itt nemcsak az atomháborútól való félelemről és a környezetszennyezésről van szó. Mindenekelőtt az egyre gyakrabban előforduló legkülönfélébb katasztrófák járulnak ehhez hozzá.

Minden gondolat, amit kiküldünk, a finomanyagúságban formát ölt, ami végül lecsapódik a földi durvaanyagú világban és láthatóvá válik, akár jó, akár rossz gondolatról van szó.

Így formáljuk környezetünket. De vajon hogy nézhet ki ez a gondolatvilág, ha az oly vészterhes földi események lassan az őrületig fokozódnak? Tanácstalanul és mélyen megdöbbenve állunk a tények előtt.

Az ember már évezredekkel ezelőtt elindította téves akarásával és a teremtéstörvények semmibe vételével a bajok körfolyamatát. Ez a kör a mai időkben, a világfordulat idején, a világítéletben zárul be, ami most Isten Akarata által kezdetét vette.

Az elvetett magok kikelnek! Hatalmas szenvedést és súlyos ínséget hoz e kölcsönhatás magával.

A bűnök, melyeket az emberek a földi életeik során felhalmoztak, most a végkifejlet idején beláthatatlan méreteket öltenek.

Csak sokkal később, a bekövetkező események után fog a megváltott lelkekből hála és öröm felemelkedni Isten kegyelméért és segítségéért!

Ma azonban a földi ember szellemi fejlődése romokban hever. Ezen semmit sem változtat a technikai haladás, ami pusztán a földi ész termékeként mindig csak a földi dolgokban tud kihatni és hasznot hozni, de nem hoz létre semmilyen szellemi értéket, amit az ember magával vihetne a túlvilágra. -

Kétségbeesés, félelem és gyanakvás irányítja a világot. Mi következik ezután?

Az embernek be kell látnia, hogy egyedül csak ő zavarja a békét, mégpedig az egyén és nem a kormányok, pártok, nem gazdasági és politikai szervezetek, szövetségek vagy egyházak, hiszen ők is csak egyénekből állnak. Ha az ember komolyan törekszik a jóra, és arra hogy megújuljon, ez majd éppúgy kiterjed a házasságra, a családra, mint ahogy az emberi együttélés minden más területére is, és lassanként minden egészségessé válik és felvirágzik.

Az embernek most meg kellene fulladnia az általa létrehozott finom- és durvaanyagú mocsárban, ha az isteni hatalom nem idézett volna elő az evilági és a túlvilági területeken egy mindenre kiterjedő tisztítást! Az embernek egyedül már nincs ereje ahhoz, hogy kiszabadítsa magát ebből.

De neki is segédkeznie kell a tisztításban, és először önmagával kell kezdenie, azzal, hogy gondolatainak újra tisztaságot kölcsönöz és ezáltal képessé válik arra, hogy minden szennytől megszabaduljon, más szóval, hogy a lelkét újra fehérre mossa.

Ehhez feltétlenül vissza kell találnia Istenhez, komolyan kell az Ő akaratával foglalkoznia, amit a természet- és a teremtéstörvényekben maradéktalanul megtalál.

Teljes földi létét, családi és társadalmi életét, a földi törvényeket és az államigazgatást az isteni törvényekhez kell igazítania, hogy így végre Isten által óhajtott fejlődését békében befejezze a Földön, hogy azután fényesebb magasságok felé emelkedhessen.

A ma emberének a következő normákat kell követnie, hogy biztosítsa természetes életterének fennmaradását itt a Földön: Fontos a gondolatok tisztasága, a jó szilárd akarása, a tiszta és magasztos dolgok utáni vágyakozás, hogy ne okozzon kárt felebarátjának, és mindenekelőtt vegye figyelembe és kövesse a teremtéstörvényeket.

Csak így sikerül a nagy áttörés a béke és az öröm új kor-szakába. Jézus beszélt erről az új korszakról, az eljövendő üdvösségről, de egyúttal figyelmeztette az emberiséget a világítéletre, aminek ezt az új korszakot meg kell előznie.