Milyen kevés ideje is jut az embernek a szellemi történésekre, holott ő maga, valódi énje, szelleme, már csupán amiatt is részese e folyamatoknak, mivel a szellemi birodalomból származik. Ott van paradicsomi hazája, melyet egykor a tudatossá válás iránti késztetéstől és vágytól hajtva elhagyott.
A leghevesebb szemrehányások és alig tisztázható félreértések kísérik napjainkban a fiatalok és az idősek között meglévő ún. generációs konfliktust. A környezeti befolyások által mindehhez még azok a szokatlanul nagy terhek is társulnak, amelyekkel egyáltalán nem olyan könnyű megbirkózni.
Milyen sokan teszik fel komolyan aggódva ezt a kérdést, akik látják a földi emberiség kétségbeejtő helyzetét. Itt nemcsak az atomháborútól való félelemről és a környezetszennyezésről van szó. Mindenekelőtt az egyre gyakrabban előforduló legkülönfélébb katasztrófák járulnak ehhez hozzá.
Mennyi visszataszító, utálatos és mocskos dolog van a Földön, és az emberek nap mint nap azon vannak, hogy ezeket a végletekig szaporítsák.
Mennyire eltávolodott az emberi gondolkodás és cselekvés a valódi szépségtől, amit minden lehetséges módon elferdítenek és eltorzítanak!
Ennek ellenére megvan a lehetőség, hogy az ember az igazi szépséghez újra visszataláljon.
Az azonos gondolatok az azonos jellegűek vonzásának törvénye értelmében központokba rendeződnek. Ezek pedig kapcsolatban állnak a Sötétség vagy a Fény azonos jellegű régióival.