Egy és ugyanazon terápiának nagyon különböző hatásai lehetnek. Egy gyógynövény egyes emberekre erősen hat, míg másokra gyengén, vagy egyáltalán nem. Ugyanez igaz az akupunktúrára, a homeopátiára, a vízterápiára és így tovább. Miért hatékony egy kezelés több beteg esetében is, de mégsem minden esetben ? Egyes kutatások arra utalnak, hogy a vérmérséklet lényeges tényező. Christopher Vasey, természetgyógyász, leírja azt a négy csoportot, amelyekbe az emberek fizikai tulajdonságaik alapján sorolhatóak, és bemutatja, hogyan fonódik össze egymással az egészség és a vérmérséklet.

A WHO becslése szerint több mint 3,6 milliárd halottra tehető a Kr.e. 3750 óta lezajlott háborúk áldozatainak száma. Ez a szám kicsivel több, mint a fele a világ jelenlegi népességének. Persze ez csupán egy becsült adat, mivel nincsenek részletes kimutatások a régmúlt áldozatainak pontos számát illetően. Ezzel ellentétben viszont biztos, hogy a II. világháború vége óta több mint 100 háború tört ki, és ezekben 21 millió ember pusztult el, azaz átlagosan véve a háború minden percben egy újabb áldozatot követelt. A háborúk tehát elkerülhetetlenül hozzátartoznak az emberiség sorsához? Hogyan lehet, hogy az emberek újra és újra elveszítik önkontrolljukat, és mások emberi méltóságát figyelmen kívül hagyva egymás életére törnek?

„Csak akkor szólalj meg, ha többet tudsz mondani, mint a csend.”
Kínai közmondás

„Jobb akár egyetlen gyertyát is meggyújtani,
mint a sötétség miatt panaszkodni.”
Kínai mondás

János a neki adományozott kinyilatkoztatásban "egy napba öltözött asszonyt" (Jel. 12. fejezet) látott. Az emberek már évszázadok óta próbálják megfejteni, hogy ki lehet ez a titokzatos asszony, a sok találgatás pedig már teljesen összezavarja az embert. Egyesek úgy vélik, hogy az asszonyt a keresztény egyház megszemélyesítőjének kell tekinteni, azonban lehet Izrael, az Ószövetség Istennel való közösségének a szimbóluma is. Nagyon elterjedt az a nézet is, miszerint itt a Messiás, tehát Jézus földi anyjáról, Máriáról van szó, az asszonnyal lévő gyermek pedig Jézus.

Képzeljenek el egy homokos és sziklás pusztaságot, melyet ellepett a tarackfű, majd egy férfit, aki nem ért a kertészethez. A férfinak azt a feladatot adják, hogy létesítsen egy virágzó gazdaságot ezen a helyen: az eredmény vélhetően siralmas lenne. A Findhorn-kert azonban épp ily szokatlan módon született. A történet 1962-ben kezdődött, és mára bejárta az egész világot. Az Észak-Skóciában található hely négy évtizeddel később az ember és a természeti lények együttműködésének jelképes szimbólumává, és számtalan ember céljává vált, akik olyan kérdésekre keresik a választ, melyeket az ész és a materialista gondolkodás nem tud megválaszolni. Reinhardt WURZEL, a Grál-füzetek német nyelvű testvérújságának munkatársa meglátogatta a Findhorn-kertet...

Levegő és vér, a két létfontosságú elem nemcsak a légzés során kerül egymással kapcsolatba, miközben oxigént veszünk fel és széndioxidot adunk le, hanem a légzés és a vérkeringés ritmikus mozgása is képes egymást befolyásolni. Susanne Barknowitz légzésterapeuta cikkéből megtudhatjuk, hogy egy holisztikus szemléletű terápia, amely különböző gyakorlatokkal a természetes légzésnek igyekszik szabad teret adni és azt támogatni, hogyan tud a testi-lelki harmónia megteremtésében segíteni.

Számos ember állítja, hogy mi választjuk a családunkat. Azonban sok gyermek és szülő, akik újra meg újra konfliktusba kerülnek egymással, kénytelenek eltűnődni azon, hogy vajon tényleg ők választották egymást, vagy együttlétük csupán a véletlen műve? Minthogy szabad akarattal vagyunk felruházva, valóban meg tudjuk választani, melyik családhoz tartozzunk?

Sok embernek kell egyedül maradnia élete utolsó óráiban - például egy kórház szobájának névtelen elhagyatottságában. Csak keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy ilyenkor is megtapasztalhassa családja lelki támogatását. Segítségre szorulnak azonban azok a hozzátartozók is, akik szeretetteljesen gondozzák halálos beteg családtagjukat, és testileg és lelkileg is nehezen viselik ezt a terhet. Ezért is olyan fontos a hospice-segítők munkája, akik felvállalták, hogy ott, ahol az eltávozás órája közeleg, gondját viselik a betegnek, lelki támaszt, szeretetet, vigaszt nyújtanak és tehermentesítik a hozzátartozókat.

A halál közelébe került emberek gyakran számolnak be testen kívüli élményeikről. De vajon milyen tudományos értéke van ezeknek a leírásoknak? Michael Oort, a németnyelvű testvérfolyóiratunk munkatársa, erről kérdezte Pim van Lommelt holland kardiológust, aki a halálközeli élmények alapos tanulmányozása alapján arra a jelentős következtetésre jut, hogy a tudat testen kívül is létezik!

Ki nem szembesült már a kérdéssel: Valóban szükségem van-e nekem vagy gyermekemnek védőoltásra? Vagy a védőoltás csupán a gyógyszergyárak nagy hasznot hajtó üzlete, akik az emberek félelméből profitálnak? Másrészt pedig: felelősségteljes döntés-e egy orvosok által ajánlott védekezési intézkedésről tudatosan lemondani? Dr. Gerd HARMS egy gyakori családi szituáción keresztül írja le gondolatait, bemutatja a tényeket és a jelenlegi ismereteket. A döntés egyéni felelősség marad, de könnyebbé válik a megfelelő információk birtokában.

Milyen kevés ideje is jut az embernek a szellemi történésekre, holott ő maga, valódi énje, szelleme, már csupán amiatt is részese e folyamatoknak, mivel a szellemi birodalomból származik. Ott van paradicsomi hazája, melyet egykor a tudatossá válás iránti késztetéstől és vágytól hajtva elhagyott.

Általában könnyen el tudjuk dönteni, hogy valamit szépnek érzünk-e vagy sem. Sokkal nehezebb viszont megindokolnunk, hogy miért, például akkor, amikor olyan valakivel beszélgetünk egy műalkotás szépségéről, akinek a véleménye eltér a mienktől. Mi alapján dönthető el, hogy egy festményt, egy emlékművet vagy valami mást "szépnek" lehet nevezni? Vannak a szépségnek kritériumai, vagy a szépérzék teljesen szubjektív, megmagyarázhatatlan dolog?

A verőfényes déli meleg ellenére, mely perzselve áradt a forró, poros útra, borzongás járta át az élet áramától elzárt, csendes kertben pihenő asszonyt. Felkelt, és az alacsony, vastag falhoz lépett, melynek felső része mellvédként szegélyezte a magasan fekvő, súlyos falakon és pilléreken az utcára támaszkodó kertet.

A női nem a Teremtő szándéka szerint egy magas szellemi szintet foglal el. A finomabb rezgéseket felvevő képesség, ami a férfiból hiányzik és csak a nő sajátja, teszi őt képessé arra, hogy a Teremtésen átáramló erővel szorosabb kapcsolatban legyen.

Napjainkban olyan magas a válások száma, mint korábban még soha. Egyesek a nem működő partnerkapcsolat "tiszta és tisztességes" befejezésének tartják, néhány házassági tanácsadó pedig meg is követeli a "váláshoz való bátorságot". Ám vannak olyanok is, akiknek ezzel teljesen ellentétes a véleményük: Szerintük értelmetlen elválni, mert ha valaki kilép egy házasságból, akkor ezzel együtt kilép egy szükséges tanulási folyamatból is. Dr. Marion JERRENDORF a következőkben ezzel az aktuális témával foglalkozik.

Régen is voltak, és ma is vannak olyan emberek, akik azt állítják, hogy képesek látni a természeti lényeket vagy más néven lényszerűeket. Számukra nem kérdés, hogy valóban léteznek-e ezek a lények: tudnak a dévákról, az elemi lényekről - vagy bárhogy is nevezzük . De fontos-e látni őket, hogy higgyünk létezésükben? Miért csupán néhány ember képes vizuálisan is érzékelni a lényszerűeket? Mi történik akkor, amikor valaki természeti lényeket lát? És tényleg igaz, hogy fényképezni is lehet ? Christopher VASEY ezeknek a kérdéseknek járt utána.

A leghevesebb szemrehányások és alig tisztázható félreértések kísérik napjainkban a fiatalok és az idősek között meglévő ún. generációs konfliktust. A környezeti befolyások által mindehhez még azok a szokatlanul nagy terhek is társulnak, amelyekkel egyáltalán nem olyan könnyű megbirkózni.

Arra a kérdésre, hogy miben különbözik az ember az állattól és miért számít különleges élőlénynek, válaszként gyakran az agyra utalnak. De mintha éppen az emberi intelligencia lenne felelős azért, hogy emberként csődöt mondtunk, elég ha a háborúkra, a szociális problémákra vagy a természet kizsákmányolására gondolunk. Fejlődésünk rossz irányt vett? Egy túlfejlett agy valóban csak előnyökkel jár?

Napjainkban igen gyakran hallani, hogy valamit csodának neveznek. Szinte teljesen elcsépeltté válik e fogalom. A "csodával" felcímkézve TV-sorozatokat, regényeket és más termékeket adnak el, mert a "csodák" garantálják a legnagyobb keresletet. De miért olyan nagy a csodában való hitünk - miközben kevesen veszik a fáradságot, hogy igazán a dolgok végére járjanak?

Tudatunkat illetően sajátságos ellentmondásban élünk: Az iskolában azt tanítják, hogy az ember valódi "énje" a szürke állományban van, míg élettapasztalataink egészen mást mutatnak: Minden ember egy olyan oszthatatlan "egészként" éli meg magát, amely nem köthető egyetlen szervhez, még a fizikai testhez sem. Azt mondjuk: "Fáj a fejem, a hátam, a hasam stb." De ki az az "én", aki ennek tudatában van? Christopher Vasey az agykutatás eredményeit figyelembe véve közelíti meg ezt a kérdést, és arra a következtetésre jut, hogy az "ember központja" mégsem az agyban található.