Lucifer

Lucifer bukott arkangyalként ismert, aki szembefordult Isten akaratával, az emberiséget pedig a bűnökre csábította. Lucifer működése és hatása tehát gonosz és romboló szemben az isteni szeretet elv támogató, építő hatásával.

Lucifer, a kísértő, más kultúrkörökben Iblis (iszlám) vagy Mara (Buddhizmus) néven fordul elő.

Lucifer eredetileg egy arkangyal volt, akinek segíteni kellett volna az embereknek. Erre utal a Lucifer név is, melynek jelentése: fényhozó. Abd-ru-shin a Grál-üzenetben leírja, hogy Lucifer messze a Teremtés felett található isteni régióból származik, és származásának megfelelően hatalmas erővel rendelkezik, és azért lett a Teremtésbe küldve, hogy segítse az emberiség anyagiságokon át vezető fejlődési útját.

Lucifer azonban elbukott. Elvetette a támogató, segítő isteni szeretet elvét, és helyette bevezette a kísértést, szellemi értelemben csapdákat helyezett az emberek fejlődési útjába. A luciferi elv szerint aki megállja helyét a kísértésekben, megerősödik, aki elbukik, az rászolgált a pusztulásra. Lucifer elvét tárgyilagosan vizsgálva nem gonosz elvnek, hanem téves elvnek kell tekinteni.

Lucifer – Részlet a Grál-üzenetből

„Lucifer… Visszaélt az erővel, mely adatott neki, s többek között bevezette a kísértés elvét a támogató segítség elvének helyébe, mely megegyezik a szolgáló szeretettel. A szolgáló szeretettel abban az értelemben, mely összhangban van Isten szándékával, és semmi köze sincs a rabszolgai szolgáláshoz, hanem pusztán a szellemi fölemelkedést, következésképp a másik ember örök boldogságát tartja szem előtt, és ennek megfelelően cselekszik.

De a kísértés elve ugyanazt jelenti, mint csapdákat állítani, melyben a belül még nem eléggé megerősödött teremtmények gyorsan megbotlanak, elesnek és elvesznek, míg viszont mások ébersége és ereje természetesen növekszik, hogy aztán hatalmas virágzásnak induljanak felfelé, a szellemi magaslatok felé. De minden, ami gyenge, már eleve menthetetlenül ki van szolgáltatva a megsemmisülésnek. Ez az elv nem ismer jóságot, nem ismer könyörületet; hiányzik belőle az Isten Atya szeretete, s így a leghatalmasabb felhajtóerő és a legerősebb támasz, mely létezik.

A Bibliában leírt kísértés a Paradicsomban a luciferi elv alkalmazásának hatását mutatja, képileg bemutatva, hogyan igyekszik a kísértés által próbára tenni az emberi pár erejét vagy állhatatosságát, hogy a legkisebb megingásnál azonnal könyörtelenül a megsemmisülés útjára taszítsa őket.

Az állhatatosság az Isten akaratához való örömteli alkalmazkodást jelentette volna, mely akarat az egyszerű természet- vagy teremtéstörvényekben nyugszik. És ezt az akaratot, az isteni parancsolatot, az emberi pár jól ismerte. Ha nem inogtak volna meg, akkor ez egyúttal azt jelentet¬te volna, hogy betartják a törvényeket. És csak ha betartja a törvényeket, képes az ember helyesen és korlátlanul felhasználni őket, és így válhat „a Teremtés tényleges urává”, mert „harmóniában van vele”. Akkor majd valamennyi erő az ő szolgálatába áll, ha maga nem szegül ellenük, és önműködően a javára fognak dolgozni.”

Lucifer titka című előadás, Grál-üzenet II. kötet