Gondolatformák

Gondolkodásunk közben agyunk mérhető aktivitását egy sokkal jelentőségteljesebb folyamat is kíséri: egy finomabb, éterikusabb szinten eközben un. gondolatformákat hozunk létre, melyek a gondolat átérzésétől függően nyernek életet és válnak tartóssá. A gondolatformák kapcsolatban maradnak létrehozójukkal, aki gondolati tevékenysége révén tovább erősítheti az eredeti gondolatot, és az ezáltal egyre nagyobb erőre tehet szert. Pozitív folyamat esetén ilyenkor egyfajta ihletettséget él meg az ember, és bevonzva új gondolatformákat egyre kiforrottabbá, egyre érettebbé válik az eredeti gondolat. Azonban ha negatív érzelmek, alacsony indíttatás szüli a gondolatformát, az egyre erősödő gondolatforma egyre erőteljesebb befolyása alá vonja létrehozóját. Így fordulhat elő, hogy az illető nem tud szabadulni egy gondolattal, nem hagy nyugtot számára. És hasonló módon születnek a rögeszmék is.
Az egyéni szinten túl a gondolatformák központokba rendeződnek, és úgy hatnak minden egyére. Egy sokak által táplált gondaltforma olyan erőre tehet szert, ami olyanokra is kifejti hatását, akik korábban nem tápláltak hasonló gondolatokat. Ilyen esetben fokozott éberség szükséges, és segíthet a jóra irányuló erőteljes akarat, ami nem enged teret idegen befolyásoknak.

A gondolatformák, a gondolatok hatalmával összefüggő idézetek
"Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e vagy sötétet, mert amit gondoltál, megteremtetted." Weöres Sándor

“Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.” Marcus Aurelius

A gondolatformákról a Grál-üzenetben

"Az élő teremtőerő, mely átáramlik az embereken, egy kész gondolat zárt akarata által finomanyagúságot gyűjt össze, majd az a létrehozóhoz kötve olyan formába zárja, mely kifejezésre juttatja a gondolatban rejlő akaratot."
"Amennyire az ember átérez egy gondolatot, annak létrehozásának pillanatában, gyengébben vagy erősebben, annyi életet fog magában hordozni a gondolatnak megfelelő finomanyagú képződmény is."
Grál-üzenet II. kötet, A gondolati formák c. előadás